Bár nem ezzel szerettem volna nyitni a blogot, nem bírom elfojtani a véleményem a KATA ügyében elterjedtté vált kijelentések miatt. Ezek vagy tévedések, esetleg tudatos hazugságok, mindenesetre nem felelnek meg a valóságnak. Tehát szeretném elmondani leírni egy IT területen dolgozó KATA-s vállalkozó szemével ezekről az állításokról a valóságot.

Természetesen csak a saját példánkat tudom és akarom előhozni, de szerintem nem kevesen vagyunk hasonló háttérrel. Előre leírom, hogy nem én vagyok KATA alá tartozott vállalkozó, hanem a párom, de sokszor "mi"-ként írok, hiszen a saját háztartásom egy lényeges eleme a KATA-s vállalkozás.

Miért éppen KATA?

Nagyon fontos kérdés az, hogy bújtatott foglalkoztatás-e a KATA? Nálunk semmi esetre sem! Íme a rövid történet.

A párom dolgozott valahol, adminisztratív munkakörben, informatikus és művészettanári diplomával, mellette még pár szakirányú végzettséggel, melyek főleg képalkotáshoz, grafikához kapcsolódtak. Azért lépett be oda, mert bár hatalmas kereslet volt a tudása iránt, de fizetőképes és fizetni akaró keresletet nem nagyon találtunk. Ő azt mondta, hogy inkább egy közepesen megfizetett ügyintéző lesz, mint egy kizsákmányolt szakember. Előtte kutatóként dolgozott (akadémiai kutatóhelyen, papíron félidőben, minimálbér feléért alkalmazva, ténylegesen meg napi 8 órát úgy, hogy fontosnak ítélt politikusok érdemi munkavégzés nélkül vittek haza teljes kutatói fizetést ugyanonnan), tehát nem csak a levegőbe beszélt. Teljesen egyet tudtam vele érteni, igaza volt.

E mellett volt egy hobbija, amelynél mindig azzal szembesült, hogy egy bizonyos alapanyag hiánycikk. Innen jött az ötlete, hogy ezt a bizonyos hiánycikket majd ő külföldön megszerzi és szétteríti az országban. Megszervezte ki hozza be, mivel a hazai gyártás már évtizedek óta leállt. Megszervezte az elosztás módját is, minden egészen jól állt. 

Látszódott, hogy extra sok teendője lesz, ezért a munkahelyén felmondott. Aztán nem teljesen váratlanul, de egyik napról a másikra jöttek a koronavírus miatti korlátozások. Az egyik héten még egyeztettünk a gyártóval meg a szállítóval, majd a másik héten sajnálkozva közölték, hogy bizonytalan ideig nem tudnak gyártani, főleg a vírushelyzet miatt. A szállító még valahogy megoldotta volna, de ha nincs mit szállítani, akkor hiába erőlködik.

A párom volt munkahelye a lezárásoknak részben a nyertese volt, de olyan IT-háttérre lett hirtelen szüksége, amihez nem volt embere. Tudták, hogy a párom ismeri a cég ügyeit belülről, ismeri a partnercégeket is, ráadásul van IT-s diplomája, így megkérdezték mennyi szabad kapacitása lenne. Mondta, hogy éppen akad, mert a korlátozások miatt az eredeti terv jegelve lett. Ezért szerződött le velük, majd később további cégekkel is, akiknek kellett a tudása és képesek voltak őt kifizetni.

Akkor már kiváltotta a vállalkozóit, de az nem KATA alá tartozott. Láttam mennyi adminisztrációval járt, láttam mennyit vegzálta őt egy-egy hatóság (a NAV is), így egy hirtelen felindulásban megkeresett könyvelő feltártra a megoldási lehetőségeket. Kifizetünk nekik X forintot havonta és az adminisztrációs felelősségeket átveszik, avagy áttérünk KATA alá, ahol nincs annyi minden. Ott is van, abban is segítenek, de a klasszikushoz képest csak töredék. E mellett döntöttünk, mert szerintem jobb, ha a saját vállalkozását teljesen kézben tudja valaki tartani.

Nem adót akartunk elkerülni, nem bújtatott foglalkoztatás volt, hanem a magyar hivatalok ijesztő vegzálása. Ami egyébként a KATA mellett sem tűnt el, csak kevesebb volt. Nem beszélve arról, hogy nem kell a költségszámlákkal szórakozni, ami egy postán, egy írószerboltban vagy akárhol jobb a többi vevőnek is. A KATA alá áttérni nem volt törvénytelen, semmilyen sunyiságnak nem alkotta a részét. Ez egy legális út volt arra, hogy a vállalkozó idejét ne az adminisztráció zabálja fel. Egy egyszemélyes kisvállalkozásnak nem túl sok bevétellel, ez jó volt!

12/18 milliót keresünk és 600 ezret adózunk?

Elhiszem, hogy valakik a fizetésük egy részét KATA adózóként vették fel, mert kevesebb volt így az adó és mindkét félnek maradt is a zsebében. Vagy nem is tudom hogyan, de elhiszem, hogy a kevesebb adó szempont volt nekik. Erre mondták és mondják ma is egyesek, hogy a KATA adócsalás, csak törvényesített formában. Ezzel sem értek egyet, mert van ebben egy baromi nagy csúsztatás, de erre ki sem térek inkább.

Mi, de az általam ismert KATA-s vállalkozók többsége sem jutott a 12/18 milliós összeghez elég közel... Mi például az induláskor nem értük el a 3 milliós bevételt sem. Ebben az évben talán meglett volna a 4,8 milliós éves bevétel. Látszólag ez 20 illetve 12,5 százalékos adó, de nem így van.

Egyrészt egész komoly költségek vannak, amit a KATA alá tartozó adózónak nem kell számlákkal alátámasztania. Egy munkára használt gép, a programok, egy sor egyéb kellék - csak önmagában elérik évente a 2 milliós tételt (szerencsésebb esetben!). Ezen felül van még egy sor költség, melyek nélkül nem menne a normális munkavégzés. Azok megközelítőleg 600 ezer forintot jelentenek egy évben. Ha klasszikus (ideális) vállalkozásról lenne szó, akkor ezek költségnek minősülnének és a 4,8 milliós bevétel csak 2,6 milliós bevételt jelentene. Így nézve az évente 600 ezres KATA 27,27 százalékos adót jelent. Messze, de messze vagyunk a 12/18 milliótól és a pár százalékosnak gondolt adózásról. Nem is tudom, hogy kinek a fejéből pattant ki az ötlet, miszerint egy IT-s vállalkozónak nincsenek jelentős költségei...

Utólag átszámoltam a költségeket, szerintem nem jön ki 600 ezer köré, valamivel magasabb, de mondjuk nagyságrendileg valami ilyesmiről van szó az esetünkben. Aztán a HIPA és egyebek még nem is jöttek szóba, mert ugye a KATA nem az összes közterhet váltja ki - csak ezt kevesen tudják. Aztán az energiaárakról is lehetne beszélni, de nem szeretném bonyolítani.

Arról nem is szólva, hogy az eredeti cél, annak a bizonyos valaminek az árusítása, még mindig nem lehetséges. A gyár ugyanis Ukrajnában van volt. Létezik még egy másik, de az Oroszországban van, így hiába termelhetnének, a kialakult helyzetben nem tudtunk még egy szállítást sem megoldani. Az ukránok 2021 novemberében szóltak, hogy most már felkészültek a gyártásra és majd januárban meg is kezdik. 2022 februárjában viszont szabadkoztak, hogy olyan komoly a baj, hogy nem tudnak kezdeni, helyette ajánlották az orosz gyárat (akikkel egyébként partnerek voltak, még akkor is, de amúgy még most is). Egyébként, ha mégis találnánk egy igényes gyártót, akkor sem jutnánk el a 12 milliós bevételig. A bevételünk persze magasabb lenne, de a megszerzett jövedelmünk nem annyira nagyon.

Érdemes ennyiért vállalkozni?

A válasz látszólag messziről indul, mert nem olyan egyszerű a helyzet. Korábban Budapesten éltünk. Mindkettőnknek jó végzettségei vannak, de esélyünk nem volt saját lakáshoz jutni. Nagyon sok hitelajánlatot meghallgattunk, többet el is indítottunk, de valahol mindig elcsúszott a dolog. Közben a bérelt lakásban való élés költségei nőttek, muszáj volt lépni valamit. A megspórolt önerőből végül vettünk egy falusi házat, mert ez volt a legkedvezőbb megoldás. A magánszemélytől való bérlés jó pár éve már irreálisan drága dolog lett. Egyszerűen nem érte meg nekünk tovább folytatni, nem láttuk belőle a kilépési lehetőséget.

Egy olyan faluba költöztünk, ahova nem nagyon költöznek emberek. Sok az üresen álló ház, nem kevés telken már csak a romok láthatóak. A közszolgáltatások minimálisak. A sok órás áramszünet és a vízhiány sem ismeretlen jelenség. Vízhiány? Már az a csoda, ha 8 és 16 óra között megnyitom a csapot és folyik a víz! Reggel 8 és délután 16 között nem is merek olyasmit tervezni, amihez víz kell, legfeljebb csak vasárnap.

Közlekedés... van egy kátyúkkal szabdalt út, amin autóval is művészet átjutni, gyalogosan és biciklivel pedig életveszélyes. Közvilágítás semennyi nincs, oldalról vadállatok rohannak át, ha valaki mégis ott próbál gyalogolni és meglátjuk, akkor azonnal betuszkoljuk az autóba. Ez az út 15 km hosszú és elvezet az első "közeli" településig, ahol már vannak boltok és néhány vonat is megáll. Az első igazi város 70 km. Létezik buszjárat a falu és a "közeli" város között (15 km a távolság), de nagyon ritkán jár. Reggel megy óránként (5, 6 és 7 órás indulásokkal), valamint délután van pár sűrűbb követés (12, 14, 16 és 18 óra, majd utána 22,00-kor és vége). Ez a busz idejön és elmegy, ezt kell kihasználnia annak, akinek nincs autója (és nagyon nem olcsó a busz, de ez más kérdés).

Munkahelyek itt nem léteznek. Van egy nyugdíjas orvos, egy állatorvos, egy posta, egy gyógyszergyár, két drága élelmiszerbolt, egy önkormányzati hivatal (pár alkalmazottal) és pár kocsma (igen, a kocsma megy). Ha valahol keresnek munkatársat, az néha az önkormányzat, de egy kis faluban az ilyen állások "öröklődnek", ahogy a postási munkakörök is. Az élelmiszerboltok magánvállalkozások, egy családé, nekik nem kell alkalmazott. A kocsmáknál is ez a helyzet, nem bíznak meg családon kívüli emberekben.

A lakosság zöme nyugdíjas, akiknek nincs is igényük munkahelyekre. Van pár család ahol munkaképes korúak élnek. Mindenki tudja, hogy kocsival járni dolgozni, az drága. Tömegközlekedéssel lehetetlen. Akad pár olyan "közeli" cég, akiknek kell munkaerő (segédmunkás vagy operátor), de a lehető legolcsóbban. Ők bérelt buszokkal szállítanak oda-vissza embereket. A magyar valóságot az ilyen térségekben gondolom nem kell bemutatni. A minimálbér alatt fizetnek, bejelentésről szó sincs és szűrik kiket vesznek fel. Akiknek a szemében valami értelmet látnak, azokat köszönik, de nem kérik. Szerintük mire betanulnak, kilépnek, mert nehezen viselhető ép ésszel az, ahol dolgozni kellene. A hazai "iparfejlesztésnek" sajnos az a vonzereje, hogy bizonyos cégek tényleg olcsón kaphatnak képzetlen munkaerőt, a hatóságok pedig örülnek a foglalkoztatás bármilyen módjának. Persze kifelé a hatalmas munkabérekről szólnak a hírek, de érdemes megnézni kik kapják meg azokat.

Van néhány rendőr és katona, nekik valahogy ez az egész utazósdi megoldást nyert. Ők itt nőttek fel, nem egynek volt civil diplomája is, de nem volt más választásuk, ott meg örültek nekik. Páran felvásárolták a környékbeli földeket, az első évtizedben szenvedtek, de mára már megélnek belőle. Ezek EU-s támogatásokkal kitömött családi gazdaságok, olyan automatizáltsággal, amit sokan el se hinnének, hogy létezik Magyarországon. Nekik abszolút nem kell alkalmazott, hiszen a szülők a gyerekeiknek adják át a céget, de így is többen vannak, mint amennyi munkára valóban szükségük van.

A maradék egyéb pár ember éldegél, ahogy tud. Hozzánk hasonlóan városból menekült önálló vállalkozók (nem kisadózónak álcázott alkalmazottak), akik KATA alatt voltak eddig. Mindegyikünk ért valamihez, ami ekkora távolságból is értékes (könyvelők, nyelvtanárok, szerelők, pár biztonsági őr és pár informatikus, stb.). Ugyanúgy a városi bérelt lakásos lakhatásra untak rá, mint ahogyan mi is. Természetesen ilyen körülmények között nem magánszemélyeknek dolgozunk, hanem cégeknek. Még a nyelvtanárok többsége is!

Könnyű átlátni, hogy egy ilyen helyen megoldás a KATA. Nagy bevételünk azért nem lehet, mert nem tudunk naponta elutazni Budapestre, de a "közeli" nagyvárosokba sem. Akármikor sem tudunk megjelenni, így a lehetséges megbízások nagy részétől elesünk. Ugyanakkor a párom le tud csapni azokra az IT-s munkákra, amelyekkel őt megtalálják (kreatív, kissé grafikai jellegűek, melyek igényelnek valamennyi informatikai tudást is), ráadásul nem is fizetnek érte sokat. Ezért volt megoldás a KATA, mert ki lehetett belőle jönni.

Akkor KATA helyett általányadó!

Felkerestem könyvelőt, hogy nézzük át mennyi lenne. Az általányadóban vannak sávok, melyek tevékenységtől függően határozzák meg mennyi a vélelmezett költsége. Valamiért az IT kevés költségű tevékenységnek van tekintve, ami alapjában véve sem igaz.

Az sem igaz, hogy minden IT-szakember milliós összegű megbízásokat kap. Tudom, hogy vannak ilyenek, de ez nagyon nem általános. Ha valaki statisztikával jönne és az átlagot emlegetné, akkor gondolja át jobban, hogy milyen a számtani átlaggal jellemzett sokaság eloszlása az átlaghoz képest...

Szóval a havi a 50 ezer helyett 120-130 körül kellene fizetni. Ez hatalmas emelés, de a fontosabb az, hogy nem kigazdálkodható. A vállalkozási tevékenység költségeinek a nagy része fix. Ez havi szintre lebontva 230 körül van. Erre jön rá a KATA, ami most 50. Ha KATA helyett 130 ezret kell fizetni, akkor havi 40 ezer marad. Havi 40 ezres jövedelem... ez vicc. A 170 is valahol az, de ilyen lehetetlen helyzetben még jónak számít. Vékony, de tűrhető.

A klasszikus egyéni vállalkozóinál nem teljesen értem a fizetendő összeg kiszámítását. Szegény könyvelő megpróbálta elmagyarázni, de nekem nem fér a fejembe az, hogy bizonyos fix összeget akkor is ki kell fizetni, ha nincs annyi bevételem. Lehet, hogy rosszul számolt, de ott is havi 130 körül jött ki a fizetendő. OK, akkor megint havi 40 ezer a jövedelem.

Érvényesítsük az árakban?

A megbízókkal éves szerződést kötünk. Ők vállalják, hogy bármi történik, mi megkapjuk a megbízásokat és a pénzeket is. Ha mégsem tennék, akkor kötbért fizetnek. Ugyanez megy visszafele. Mi elvégezzük a jól körülhatárolt megbízást, bármi is legyen, de annyiért, amennyire év elején leszerződtünk. A megbízók sokszor tapasztaltak meg problémát, de soha nem volt veszélyben a kifizetés. Volt NAV büntetés, jelentős műszaki probléma, jelentős baleset - fizettek. Egyszerűen nem tudunk szerződést módosítani, mert vállaltunk valamit egész 2022-re. Köthettünk volna 4-5 éves szerződést is, a cégek nagyon akarták, de mondtuk, hogy az adókörnyezet, az infláció csak 1 évre kiszámolható.

Ráadásul vásároltunk is eszközöket, amelyekről a költségelszámoláshoz nem kértünk számlákat. Az ilyesminek van súlya, szerepe, de aki nem ért a számvitelhez, az nem fogja egy mondatból megérteni, hogy ez mekkora probléma egy KATA alól másra áttérő vállalkozónak. Mert az! Aki ért hozzá, annak pedig elég annyi, hogy a vállalkozás székhelye, valamint a lakcímünk nem azonos, így a számlákat utólag kellene módosítani. Ez pedig egy lehetetlen feladat.

Tegyük fel, hogy akkor valahogy kihúzzuk ezt az évet (kizárt) és a következő évben már magasabb áron szerződünk. Ez esetben megemeljük az árainkat a megsejtett infláció + több adó összegével. Megpróbálnánk a mostani havi 400-ról havi 600-ra eljutni (most ennyit gondolnék reálisnak, de a 650-et céloznám meg). A cégek, akiknek dolgozunk, a lakosság felé értékesítenek. Gondolom sejthető, hogy az emelésünket az áraikban megjelenítik, hiszen abból fizetnek minket is. Vagyis ami most 1000 forint náluk, az minimum 1500 forint lesz. El kell magyaráznom, hogy mit jelent egy ekkora arányú emelés? A mostani pénzromlás semmi ahhoz képest ami ez esetben megjelenne!

Mi lesz így? Ki lesz a vesztes?

A mai napon még nem tudjuk a választ arra, hogy mi lesz a vállalkozással. Ha nincs KATA vagy valamilyen ahhoz hasonló (vagyis minimális adminisztráció, nulla költségszámla, cserébe viszonylag alacsony adó, ami a havi 50-hez képest nem nagy emelés), akkor a vállalkozásnak vége. Nincs választási lehetőségünk, hiszen a mindennapi élet költségei (diákhitelek törlesztése, étel, rezsi, stb.) nem fedezhető az én jövedelmemből és a vállalkozásból maradó 40 ezerből. Ezen nem kell agyalni, ez teljesen egyértelmű. 

Ha az érintett cégeknek ezt bejelentjük, ők nem fogják tudni pótolni a párom munkáját. A szerződésekben benne van, hogy a vállalkozást a külső körülmények rendkívüli változása miatt fel lehet számolni, ez esetben kötbér és egyéb dolgok nélkül, tehát élnénk ezzel. Szinte biztosan nem fognak találni olyan részidős vagy alkalmilag beugró embert, aki azokat a munkákat a megfelelő módon elvégzik nekik. 

Ha alkalmazottat vesznek fel, azonnal biztosítani kell neki az eszközparkot, a programokat. Erre képtelenek, mert rengeteg pénzről van szó. A piacon nem fognak találni olyat, aki hasonló árfekvésben dolgozik (hiszen mind KATA alá tartozik, hozzánk hasonló okoból). Ha árat emelnek e miatt, akkor talán jobban járnak a mostani ex-KATA réteg megfizetésével, de Magyarországon élünk, nem fogják megtenni. Mit fognak tenni?

Szerintem csúfos vergődés veszi majd kezdetét. Kezdenek gyakornokokkal, diákokkal, akik próbálkoznak, de nem fogják tudni megadni azt a minőséget, amit most kapnak. Az IT/kreatív IT határán viszont az a baj, hogy ez nem egy étel, ami ha nem sikerül annyira finomra, akkor még nincs baj. Ha az IT-folyamat elakad, nagyon hamar semmi nem működik. Vagyis nem fog menni, elakad az üzlet, aztán abból egyenes út vezet a csődhöz.

Vélhetően ez nem egyedi lesz, így majd lesznek monopolhelyzetbe kerülő túlélő cégek. Ha ez kell a többségnek, a lakosságnak, akkor legyen! Ők, a túlélők, majd persze megtalálják és kifizetik az embereket. Fel fogják ismerni, hogy olcsóbb havi 800-900 ezerért leszerződni egy tapasztalt külső vállalkozóval. Úgyhogy nem előbb, de legalább utóbb majd eljutnánk a pénzünkhöz. A lakosság azonban már dupla áron kapja meg amit kér, vagy még magasabb áron. Lehet, hogy ezt akarja a többség, akkor legyen (az állam talán látszólag jól jár, hiszen több az ÁFA).

Egy okosabb tulaj mindezt átlátja előre, főleg akkor, ha nem pár éve van a piacon. A magyar valóság szabályai szerint... egyből felkínálja a KATA-s vállalkozónak azt, hogy minden menjen tovább, csak inkább fizet zsebbe. Mivel nincs KATA, akkor most 50 ezerrel kevesebbet, ja meg HIPA sem, talán még 70 ezret is spórolhat. Bárki, aki nem hülye, az felszámolja a vállalkozást és belemegy ebbe. Ezen ki veszít? A politikusok és a rokonaik így is úgy is megkapják a zsebpénzüket, ők tehát nem. A költségvetés jelentős pénztől esik el, így megint a lakosságon fogják behajtani.

Valahogy Magyarországon nem akarják felismerni azt, hogy képzett, értelmes emberekből kevés van a világon. Persze nem éppen Magyarország az "agyelszívás" elsődleges színtere, de senki se gondolja azt, hogy ilyesmi nincs. Általunk is érezhetően megjelentek szomszédos országokból emberek, akik már tettek ajánlatokat, holott még csak az első 24 órában voltunk! Profi üzletemberek, ezért nem ígértek annyit, hogy ne tudjunk nemet mondani, de azért a bogarat a fülünkbe ültették. Pont annyit kínáltak, amennyivel már elégedetten élhetnénk az életünket + egy picit még ráígértek.

Azt a magyar politika, a magyar gazdaság szervezői, de még úgy a társadalom egésze sem érti, hogy mit jelent az, ha egy ember igent mond egy ilyen ajánlatra. Az nem súlyos dolog, ha elmegy külföldre dolgozni egy villanyszerelő, egy kőműves, egy pincér, egy szakács. Még azt sem nagyon tartják tragikusnak, ha tízezrek teszik meg ezt.

Aztán amikor eltűnik a településről a vízszerelő, ősszel már Budapesten is nehezen lehet találni konvektorost, amikor már bezárnak az éttermek és nem értik, hogy havi sokszázezer sem elég egy felszolgálónak... akkor jön a szöveg, hogy persze, mert nem akarnak dolgozni az emberek. Csakhogy nem erről van szó! Csupán arról, hogy aki még nem lépte át az országhatárt, az azt hiszi, hogy havi 500 ezer egy jó fizetés... Amikor viszont kiderül, hogy a dupláját vagy a tripláját is megéri a munkája, hirtelen fordul egyet a világ. Nem beszélve arról az esetről, amikor a megkereshető jövedelem esetben nagyobb szorzóról van szó!

Amikor megvettük a házat, akkor a részünkről eldőlni látszódott, hogy nem megyünk többé külföldre. Voltunk kint, nagyon jó volt, de bizonyos nem ide tartozó okok miatt visszajöttünk. Azt mondtuk, hogy bár kevesebb pénzből, de békésen éldegélünk majd inkább egy kicsi magyar faluban. Most azonban tudtak olyat ígérni, ami már kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, biztonságosabb, nyugodtabb. Persze kényelmetlen lesz mindent átcuccolni és költözni, de összességében megéri, hiszen mindent mérlegre téve, a jelenlegihez képest háromszor annyi jövedelemből élhetnénk (nem bevételről beszélek, hanem jövedelemről). Ezen ki veszít?

Maga a falu, hiszen gyorsan túl akarunk majd adni a házon, így az ingatlanok értéke lejjebb megy. Amikor ide eljöttünk, akkor gyorsan vettünk valamit és a megszokott vételár 140 százalékát fizettük érte. Nem részletezem, de ennek voltak pozitív hatásai. Most ez összeomlik. Nem beszélve arról, hogy a faluban élőknek számít kik laknak itt és 4 olyan ember elvesztése, amilyenek mi vagyunk, már súlyos dolog. Jó, nem tűnik nagy veszteségnek, de amúgy az, csak ez helyi szintű probléma. Legalábbis annak tűnik, de egyébként vannak olyan városból fel nem ismerhető folyamatok, ami miatt nagyon nem az.

Az ország elveszít 2 embert, aki jól képzett, munkaképes korú. Ezzel együtt elveszik az összes adóbefizetésünk, az összes ÁFA, ami azért nem egy jelentéktelen összeg. Van két gyerekünk (mindkettő dolgozik, 1 informatikus, 1 közgazdász), ők sem maradnak, így  van egy velük kapcsolatos járulékos veszteség is. Nem beszélve arról, hogy az ő majdani befizetéseik is elvesznek. Ha csak mi döntünk így, akkor ez kis veszteség, meg sem rázza az országot. Ha csak minden századik KATA alá tartozó ember... Ráadásul éppen egy olyan csoportról van szó, akik a társadalom kockázatvállalóbb, kezdeményezőbb részét alkotják! Ezen már érdemes lenne agyalni!

Na meg azon is, hogy érdemes-e a magyar IT-szektort közellenségnek kikiáltani? De ez már csak egy jelentéktelen felvetés. Mondanám, hogy nem az én bajom, de nem igaz, mert az enyém is.