A kérdés nem is az, hogy fogsz-e külföldi zöldséget enni, mert az általános válasz igen, hanem az, hogy mindezt mennyire drágán? Ráadásul amikor magyarhoz jutsz a boltban, az is drága lesz. Miért? A válaszom egy hosszabb, már olvashatatlannak tűnő bejegyzésben összegeztem.

Főleg azért, mert mindenfajta kereskedelmi célú zöldségtermesztéssel és gyümölcstermesztéssel felhagytunk. Nem csupán mi, hiszen azt nem éreznéd meg, hanem nagyon sokan hoztunk ilyen döntést. Nagyon leegyszerűsítve a helyzet az, hogy Magyarországon nem lehet kigazdálkodni a normális termesztést. Itt most nem azokról beszélek, akiknek a szülei elindították az egészet és ők mindenestül átvették. Ahogyan arra rámutatok, ez a bravúr (nem megélni a termesztésből) magyar sajátosság és valahol egy borzalmas nagy tragédia.

Ennek a bejegyzésnek az eredetije egy tévés riport, amit a tévében nem adtak le, de még a készítő yt-oldalára sem került fel. A tévé azt mondta, hogy ilyen bonyolult üzenetek átadására nem alkalmas, a készítő meg nem vállalta érte a jogi felelősséget. Mivel ezt a blogot kevesen olvassák, ki merem ide tenni, mert nem lesz belőle botrány.

Tudom, hogy 7 alcím nagyon hosszú. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez az üzenet megterheli az idegrendszert. Ugyanakkor ez a teljes kép, de még így is nagyon tömörítettem. Ugyanakkor csak azoknak ajánlom elolvasni, akik nem politikai szövegre vágynak, erős az idegrendszerük és szeretnének tisztában lenni azzal, hogy mi van a bolti kínálat hátterében.

1. A cinikus politika

Ahogyan arra majd lejjebb rámutatok, tőlünk délebbre, akár EU-ban, akár azon kívül, kifejezetten nyereséges a kerti termesztéssel foglalkozni. Ott rájöttek, hogy ez kell, le is fogom írni mi a nagy találmányuk. Magyarországon azonban nem ez a helyzet. Amikor a politika a mezőgazdaságot támogatja, akkor a közepeseket és a nagyokat tömi meg pénzzel. Minket, a kicsiket, inkább ki akarnak szorítani, ráadásul ez egyre jobban sikerül is nekik.

Nem fogok elveszni a részletekben, így csak utalok rá, hogy őstermelőként a 90-es évek elején nem tudtunk nem nyereségesek lenni. Ma ott tartunk, hogy minden (és kihangsúlyozom: MINDEN) befizetendő tétel már felülmúlja a termelésből származó várható bevételt.

Mit mond az ilyen helyzetre a mi nagyon okos és méltán megbecsült gazdasági miniszterünk? Azt, hogy az lép ki a piacról, aki gyenge. Aki erős, az ott marad. Ebben a szemléletben nem számít mennyiféle módon kap egy cég ilyen-olyan támogatást (közvetlen támogatást, különböző kedvezményeket vagy mentességeket a fizetendők alól és így tovább), az erő bizonyítéka az, ha valaki el tudja intézni magának ami kell a túléséhez. A többi nem számít. Mellesleg azt is kifejtette, hogy a költségek emelkedése nem okoz inflációt, mert a cégek a hatékonyságot javítják, nem az árakat emelik...

Nem tudom, hogy ezt ki mennyire vette észre, de akkor nézzünk rá a hatékonyságnövelésre. Csak véletlenszerű példákat említek, de rengeteg ilyenről tudunk:

• a növényvédelemre használt szerek egy részét feketén szerzik be;
• amikor nem jön össze a szerződött mennyiség, délebbi területekről hoznak be terményeket, melyek nem olyan szigorú szabályok szerint vannak termesztve, ahogyan Magyarországon (és az EU-ban) az kötelező, ezek nem véletlenül olcsóbbak még a szállítással együtt is, amire még rájön a 3-4 lépcsős közvetítésen az egyes közvetítők haszna is;
• külföldi munkások alkalmazása;
• senki nem vallja be, hogy ő maga fizetne kenőpénzt, de valahogy mégis mindenki azon a véleményen van, hogy anélkül nem megy; 
• olyan trükkös megoldások, amely külföldiek bevonására építenek, ugyanis egy külföldi személy el tud érni költségcsökkentéseket, szemben a magyar emberrel.

Nem véletlen, hogy velünk együtt sokan visszaléptek a termeléstől. Egy kicsi (legyen kistermelő, őstermelő, kinek melyik kifejezés tetszik) egyszerűen nem engedheti meg magának az említett trükköket, mert az egész élete tönkre fog menni. Mi például elvből sem fizetünk kenőpénzt, meg is látszik, hogy hány pályázatunk volt nyertes (egy sem), illetve mennyi kérelmünk kapott pozitív elbírálást (nulla). Hozzá kell tegyem, hogy képzett és gyakorlott pályázatíró vagyok, a 2010-es években éves szinten milliárd körüli összegeket söpörtem be a magyarországi munkáltatóim részére.

A gazdasági miniszterrel ellentétben azt látom, hogy a piacon csak a közepesek és a nagyok maradnak meg. Szerintem a verseny nem tisztességes, mert ők agyon vannak támogatva. Persze tudom azt, hogy nem könnyű így sem "hatékonynak" lenni. Az ember ugyanis szívességekkel tartozik valakiknek, állandóan válsághelyzetet kell kezelni és hatékonyságnövelés címén újabb és újabb trükköket kell kiagyalni. Gondolom nem kell részletezni, aki akarja, az érti. Ez nem normális piaci verseny és minden egyéb magasztos kereskedelem és gazdálkodás, hanem más kifejezéseket szoktak alkalmazni az ilyen környezetre.

2. Valóban mindenki ellenünk van?

Régebben írtam arról, hogy a boltok polcain nem ok nélkül találunk külföldi zöldségeket. A boltoknak egyetlen szempontja van: amikor bemész vásárolni, legyen mindenből elegendő. A beszállításokat szervező cég ezért olyan termelőhelyektől vásárol, ahol a megadott mennyiséget mindig megkapja. A hangsúly azon van, hogy az ellátás folyamatos legyen. Így esnek ki a kistermelők, hiszen mi nem tudunk évi 12 hónapban fix mennyiségeket szállítani. Itt amúgy nem a méret van a jelenség mögött, hanem valami más. Egy komplex hazugságsorozat, amelynek pár eleme mögé be kell látni.

Az egyik összetevője a kistermelők megvádolása. Ide tartozik az a képzet, hogy a kistermelők környezetpusztító módon gazdálkodnak, adócsalók és egyebek. Akárhogyan is próbálják egyesek ezt tagadni, ezeknek szerintem jól látható célja a kicsik kiszorítása, ezzel pedig a verseny csökkentése. Mit tud egy kicsi? Alacsony költségekkel dolgozik, kevés inputot igényel (vagyis úgy állít elő pénzt, hogy közben nem költ), ráadásul ami kikerül a keze alól, az jó minőségű. A közepesek és a nagyok rengeteg pénzt költenek el azért, hogy terméket állítsanak elő. Nem akarom a minőséget értékelni, de velem nem tudják elhitetni azt, hogy a boltokban kínált zöldségek és gyümölcsök elérik azt, amit a kertemből hozok a konyhába.

A közepesek és a nagyok hiába termelnek nagyobb mennyiséget, rengeteg költségük van, amit érvényesíteniük kell az áraikban. Munkabéreket és járulékokat fizetnek, gázolajjal dolgoznak, rettenetesen sok energiával működnek és olyan mennyiségű inputra van szükségük, amit sokan nem hinnének el. Ráadásul torzítja a költségeket a támogatási rendszer, amiből ők kapnak, miközben a kicsik nem. Ez már régóta bevett gyakorlat, de aki szerint ez nem jelentősen befolyásolja a versenyt, annak nem tudok mit mondani.

Ide kapcsolódik még két óriási nagy hazugság. Az egyik a "zöld" áram, mint például a napelemek. Ezek állítólag környezetbarát áramforrások. Ugyanakkor ezek nem éppen környezetkímélő technológiák, ráadásul elég drágák is. A boltban vásárló nem is sejti, hogy mennyit emel az árakon az ilyen jellegű technológia megjelenése. Egyébként azt nem vitatom, hogy szükség van rájuk, mert ezzel ki lehet kapcsolni a közművek drasztikus drágulását, csak nem mindegy az, hogy ki fizeti meg a költségeket. Ma első körben azok fizetik meg, akik nem telepítettek ilyesmit, mert nem tudtak ré összeszedni tőkét. Második körben is mindenki fizet, amikor az ilyen rendszerekkel felszerelt cégektől vásárol akármit.

A másik hazugság a "söralátét", mármint egy régi ígéret, miszerint ahogyan telnek az évek, egyre kisebb lesz az adminisztrációs teher. Az ügyintézők nagyon pökhendiek lettek, nem egy nyíltan ki is mondta, hogy ez nem véletlen. A jogorvoslati lehetőségek is beszűkültek, szinte elérhetetlenek lettek. A nagyoknak és a közepeseknek nem gond, majd a könyvelő vagy egy egész könyvelési csoport megoldja. Az, hogy velünk miket megcsináltak ezen a téren, inkább le sem írnám, de akkor nem lenne érthető mire utalok.

Például kaptam az egyik helyi önkormányzattól egy állásfoglalást (más neve volt), amely a fizetési kötelezettségekre hatott. Egy helyszíni szemlét tartottak, melynek során a magát műszaki szakértőnek mondó önkormányzati alak (dobpergésnek lenne itt a helye!) nem volt képes felismerni, hogy az adott telken nincsen közmű!

A telken láthatóan nincs mérőóra vagy vezeték. nincsen semmilyen épület, könnyen belátható és így tovább, mert a kerítés dróthálóból lett összeállítva. Sőt, a kapu nincs is zárva, szabadon bemehetett volna. Mellesleg ki is írtam már pár évvel ezelőtt, hogy aki szeretne bemenni sétálni, körülnézni, nyugodtan megteheti. Nos, ez a szakértő képes volt leírni egy hivatalos dokumentumba, hogy közművesített a telek. Amennyiben ezt cáfolni akarnám (amúgy akartam volna, hiszen anyagi szempontból nem mindegy), elég mélyen a pénztárcába kellett volna nyúlnom. A folyamat egészében négyszer van jogorvoslati lehetőség, de mindegyik pénzhez és ügyvédhez kötött. Természetesen hagytam az egészet.

Az is ide tartozik, hogy amikor konkrét ügyben az ember tanácsot kér a hivataloktól, nem kap. Biztos akad kivétel, de nekem nem sikerült ilyen ügyintézőbe egyszer sem belefutni. Rengeteg jól dokumentált és szerintem botránnyal felérő eset történt, de az emberek ezt megszokták, így már nem érdekel senkit. Az is ide tartozó tétel, hogy a helyi jogszabályok sokszor igénytelenek, pontatlanok és gyakorlati szempontból nem lehet tenni semmit. Az egyik ilyen ügybe belekapaszkodtam, mert a járási hivatal ügyintézője próbálta felülírni a törvényeket (amúgy sikerrel!), de ismét szembesültem azzal, hogy a hétköznapi ember a valóságban tehetetlen.

Aztán hiába van digitális mindenség, még mindig rengeteg alkalommal személyesen be kell menni megyeszékhelyre, fővárosba vagy valamilyen nagyobb városba. Apró példa: a szemétgyűjtő cég például már nem szállítja ki a kukákat. Ha új kell, ha cserélni szeretném, a hónom alá kell venni a kukát és oda-vissza meg kell oldjam a szállítást. Akkor is, ha amúgy az ürítők törték le a tetejét (véletlenül, amúgy a kamera rögzítette is a balesetet - az amúgy is rossz út felázott, az alkalmazott hatalmasat csúszott és esés közben eltört a kuka teteje). A történetnek volt még egy extrém folytatása, mert a letört tetőt bedobták a teherautójuk szemétgyűjtős részébe...

Ugyanígy nem lehet intézni otthonról rengeteg banki ügyet, de még az egyes hivatalok között is nekem kell szaladgálnom, Tavaly például a járási hivatal követelt tőlem egy NAV-igazolást, amit a NAV nem tudott értelmezni. Végül én lettem megbüntetve, holott a NAV kétszer is leírta, hogy az adott igazolás nem létezik! Nem tetszik? Menjek bíróságra, de előlegezzem meg az ügyvédet és minden egyéb költséget...

Mindez csak a felszín, még egyáltalán nem merültem bele a részletekbe. Ráadásul rengeteg ilyen van. Az utolsó hónapokat úgy éltük meg, hogy volt heti 2-3 ilyesmi, ráadásul nem voltam ezzel egyedül. Nagyon nehéz elhinni, hogy nincs mögötte tudatosság. Ennyi véletlen nincs, ennyire nem lehet valaki balszerencsés. Ráadásul van összehasonlítási alapunk, nem is egy.

3. Miért megy délebben a gazdálkodás?

Amennyiben valaki úgy gazdálkodik, ahogyan 30 vagy 50 éve tette, nem lesz sikeres. A kicsik is tudják ezt, ezért már elég komoly átállás van folyamatban. Ahogyan erről szó volt, új növények és és új technológiák jelennek meg. Ennek egyik eleme a szubmediterrán éghajlat, vagyis sokkal nagyobb mértékben kell raktározni a csapadékot. Mivel a csapadék ősszel és télen esik le, azt kell akár hónapokig kell tárolni. Nem ok nélkül emelkedtek meg az ilyen termékek árai, csak ez a hírszerkesztők számára ez nem volt érdekes. 

Konkrét példa egy 200 literes tartály. Pár éve (2021) 4000 forintért vettem meg, ma akciósan 12 ezer forint az ára, amire még rájön a kiszállítási díj. Az 1000 literes tartály ára pár éve (2021) még 16 ezer forint volt, ma szerencsés esetben 95 ezerért tudom megvenni. Ki lehet számolni, hogy a gyűjtött esővíz eltárolása milyen költségekkel jár. A vezetékes víz nálunk drága (1000 forint köbmétere), ráadásul a minőséggel is bajok vannak, az ellátottság az öntözési időszakban ráadásul nem is folyamatos. Tényleg csak a költségek emelkedtek ilyen mértékben? A választ nem tudom.

Utalhatnék a növényvédő szerekre is, ugyanis a klasszikus eljárások és szerek nagy része ma már be van tiltva. Megjegyzem, hogy elméletileg az EU egész területén. Nem véletlenül látsz olyan termékeket a boltokban, amelyek az EU-n kívülről származnak! Ez a téma olyan nagy, hogy inkább bele sem merülök, de nagyon-nagyon fontos lenne erről beszélni. Mivel vannak az EU déli részein és Afrikában is aktív kertjeink, inkább leírom mi van ott.

Például Olaszországban ugyanaz a szigorú EU-s szabályozás van hatályban, mint Magyarországon. Amikor jön egy akut probléma, az olasz állam felmentést kér a tilalmak alól - és megkapjuk. Tudtommal a magyar kormányzat nem folyamodott ilyenekért.

Mi történik Afrikában? A "filléres" szereket használjuk, amit az EU alapértelmezetten megtilt. Sokszor ez az oka annak, hogy az afrikai termékek és az EU déli részeiről származó "engedményes" termékek vannak a magyarországi boltokban. Ha leírnám a "tiltott" szerek és az EU szabályozásának megfelelő szerek közötti különbséget, senki nem hinné el a nagyságrendet. 

[Nézzen mindenki nyugodtan utána! Az EU által ajánlott szer literenkénti ára 107 400 forint! A másik szerből 1 liter Afrikában 0,78-1,26 euro, amikor pedig "helyzet" volt Olaszországban. akkor 1,97 euroért vehettük meg. Nem csoda, ha megtérül a termények messziről való szállítása is a magyar boltokba!]

A nagy baj mégsem annyira itt van, bár ez az egyetlen példa is jól megmagyarázza azt, hogy nem a magyar paprika ment a mediterrán térségbe, hanem a magyar boltokat árasztotta el az olasz, a spanyol, az egyiptomi, a marokkói és hasonló paprika. Amúgy senkinek sem merném az afrikai paprikát ajánlani. Nem láttam róla független laborok jegyzőkönyveit, csak személyes élményeim vannak. Mi ott is a magyar előírásoknak megfelelő terményeket állítunk elő és rengeteg pozitív visszajelzést kapunk - vagyis elmondják miben más az ottani terményekhez képest.

A figyelmes olvasó itt most csettinthet: "Ejnye! Magyarországon a magyar elírásoknak megfelelő termények veszteségesek? A nélkülöző Afrikában meg el lehet adni? Nincs itt valami ellentmondás?" És igaza van. Ugyanis tudnak ők valamit, amit Magyarországon nem ismernek fel!

Itt érünk vissza a támogatási rendszerhez. Már eleve ott kezdődik, hogy a közműves szolgáltatásokat ugyanolyan áron kapom, mint egyszerű lakosként. Nem idióták, csak józan paraszti ésszel átgondolták hova vezetne egy "piaci" szereplőknek készített ár. Ahogy megemelik a termesztők rezsijét, az be fog épülni az árakba és romlik a pénz vásárlóértéke. Ahogy egyre nőnek a költségek, leállnak a fejlesztések és az ország elveszít egy exportágazatot. Nekik valóban fontos a szuverenitás, nem akarnak más országoknak és a multicégeknek kiszolgáltatva lenni. Botrány lenne abból, ha nem tudnának annyi élelmet termelni, amennyi az önellátáshoz kell. Nem, nem egy vagy két nagy cég kezébe akarják helyezni a termelést, mert az is áremelkedéshez vezetne. Ezt Magyarországon senki nem gondolta végig?

[És ha már itt tartunk: ezért nem hoztuk Magyarországra a kávétermesztést, holott hatalmas lehetőség lenne az országnak, de még a településnek is. Mindenki a magáét mondja, miközben nincs valódi munkalehetőség, nincs kivihető, jól eladható magyar termék és így tovább. Holott a kávétermesztés egy hatalmas piaci lehetőség lenne, de egyetlen magyarországi szervezet sem akar erről hallani, nem kötnek speciális megállapodást velünk. Olaszországban és Afrikában viszont egyből lecsaptak a lehetőségre. Kevesen tudnak róla, hogy az arab országokban is magyarok mentik meg a kávétermesztést egy olyan technológiával, amelyik egyébként nálunk is működhetett volna!]

Többször említettem, hogy a magyar állam úgy támogat, hogy a közepeseket és a nagyokat kedvezőbb helyzetbe hozza, így komoly átalakításokat valósíthattak meg. Itt van például ez a filmanyag. A videó a hollandiai zöldségtermesztést és a marhatenyésztést magasztalja, miszerint extra hatékonyan, kevés emberi munkával miként lehet jó minőségű élelmiszert előállítani. A videó készítője nem tudta azt, hogy a kisfilmjét elkészíthette volna Magyarországon is!

Ha valakit érdekel a szentesi paprika, a paradicsom vagy a szabolcsi alma, akkor a linkelt videókon láthatja, hogyan állítják őket elő. Persze van ennél tovább is, például a legjobb éttermekbe kerülő zöldségek előállítása is elszakadt a klasszikus kerttől. Ezek mennek a nagyoknál és a szerencsésebb közepesnek számító termesztőknél. Ezek drága dolgok, érthető az is, hogy nagyon sok ilyen termesztő eleve nem is a magyar piacra, hanem a németre szállít. Amennyiben mégis a magyar boltokba kerülnek ezek a termények, láthatjuk milyen áron kapjuk meg.

Afrikában és a szegényedő déli európai térségben is felismerték, hogy a kicsi gazdálkodókat nem csak békén kell hagyni, hanem a támogatásunknak is van értelme. Amennyiben a kicsi gazdálkodó helyben marad, már csak miatta sem néptelenedik el a falu. Sőt, ha támogatják, szüksége lesz helyi munkaerőre, ami szintén helyben tartja a lakosság egy részét. Sőt, ha jól meg van valaki támogatva, akkor elérheti a külföldi piacokat és onnan fog pénzt hozni a faluba!

A felvásárlói rendszer alkalmazkodott ehhez. Nagyjából úgy megy ez, hogy a felvásárló cég helyi bázisain mindent átvesznek, majd azt egyre nagyobb helyeken raktározzák és hasznosítják. A megromlott, selejtessé vált alapanyagok sem mennek kárba, különböző kertészeti termékekké válnak, mint például virágföld vagy komposzt. Azoknak sem akármilyen ára van, ráadásul sokan nem sejtik milyen anyagokból állítják elő, de ez most nagyon offtopic lenne.

A felvásárlás direkt célja az európai, köztük a magyar piac ellátása! Érdemes ezt összevetni azzal, hogy Magyarországon a Kamara javasolta a KATA felszámolását, ugyanakkor nem tettek az energiaköltségek megugrása idején semmit. Vagy az agrárkamarai díjakkal való variálás is lehetne téma... Ehhez képest a mediterrán vidéken nem elégedtek meg azzal, hogy átvették a nálunk maradt termékeket, hanem egy sor módon kaptunk támogatásokat az átálláshoz, hiszen a szabad területeken, a klasszikus módon már nem nagyon lehet ott termeszteni.

A napsütésből sok van, ezért a napenergia hűtésre, bizonyos esetekben pedig fűtésre is jó, valamint pár más dologra is. Nem volt félrebeszélés, mindent kifizettek, az összes járulékos költségekkel együtt. Ráadásul nem kellett intéznem, közvetítenem, közvetlenül ahhoz ment a pénz, akihez kell. Sőt, olyan szigetelési rendszert is kaptunk a növényházakra, amit itt házakra sem tesznek fel, mert drága!

Az öntözési rendszer forrása a csapadék. Nagy felületen, zárt tárolóban van gyűjtve, ahonnan napelemről és mini szélerőműről működő szivattyú emeli ki, majd precíziós öntözési eljárással jut el a megfelelő helyre. Ez szintén nem került semmibe nekem, mert fizették.

Amikor a "zöld" őrület a kezdetét vette, az érdekképviseleteknek volt egy ötlete. Az európai piacnak rengeteg üzemanyag kell. Így kiharcolták az ebből való részesedést! Megváltozott az üzemanyagokkal foglalkozó szabvány, így kötelezővé vált valamennyi "bio" anyagot belekeverni. Érdemes lenne átnézni egyszer, hogy az üzemanyagokat gyártó cégek mennyi pénzt tömtek bele az agráriumba, illetve melyik országban kik voltak ennek a nyertesei! A mediterrán térségben ez "leszivárgott" a köznéphez, a magyarban viszont szerintem ez nem történt meg. Legalábbis nem tudok róla.

A magyar boltok helyi termelőkkel való viszonyáról már írtam, lényegében elzárkóznak a helyi terményektől. Persze értem, hogy a magyar boltos egy láncolat tagja, mármint valamelyik hálózathoz csatlakozva árulja azt, amit kap. Ott viszont működik az, hogy a boltos nem egy passzív fogaskerék, hanem tudatosabb és aktívabb alakítója a helyi gazdaságnak. Érdeke a forgalom növelése, érdekelt a helyiek gazdasági megerősítésében és így tovább.

A szegény déli térségekben létesítettek egy olyan boltrészt, ahol a környékbeli termesztők kínálata lett megvehető. Mi szólt mellette? Egyrészt az ár. Nincs rajta akkora szállítási költség, eleve olcsóbb előállítani, ráadásul a minőségen is érezhető a különbség, de ezt manapság már nem szabad kimondani. Egyes boltok már odáig is elmentek (nem ma, már nagyon régen), hogy csak a helyi terményeket adják el, nem kérnek a hálózatuktól szezonális dolgokat, hiszen van helyben is. És ezt engedik!

Nagy meglepetés volt a környező városok éttermének a reakciója is! Elkezdtek azzal "menőzni", hogy környékbeli termelőktől vannak az alapanyagaik. Ők is látták, hogy olcsóbb és jobb minőséget adhatnak a vendégeiknek. Sőt, az éttermek összefogtak és kifizettek egy-egy bővítést is, hogy legyen fix ellátásuk. Ezért nem kértek semmi mást, mint az ott leszüretelt termények 75 százalékát egy megadott időn keresztül. Amikor pedig az ilyen növényház sérült, akkor a helyreállítás költségeibe is benne voltak. Sőt, a karbantartásra a szerződött évekre még fizetnek is egy képlet alapján díjat. Az éttermek szerint még összességében így is jobban járnak velünk, annyira jelentős a különbözet.

Ezt viszont Magyarországon már nem értik! A magyar rendszer szereplői sajnos csak odáig látnak, hogy van egy falusi boltom és addig működik, amíg egy hálózat tagja vagyok. Amint hálózaton kívüli vagyok, nekem kell foglalkoznom az áruk beszerzésével, ami ugye életszerűtlen... hiszen egy bolt tulajdonosa vagy üzemeltetője ilyet nem tehet...A vevő csak jöjjön be és válasszon abból ami van és vegye meg, amennyiért adom. Persze sírnak, hogy a vevők inkább a városba mennek vásárolni. Önmagában amúgy az is megérne egy bejegyzést, hogy a magyar falu lakói ma a városba mennek élelmet venni és piacozni! Értjük mi a baj? A falusi ember a városba megy élelemért!

A magyar falu vezetése is csak azt látja, hogy minden gazdálkodó szervezetről, legyen az bárki, annyi bőrt kell lehúzni, amennyit akarnak. Emeljük meg a helyi adókat akár a sokszorosára (nálunk négyszeresére emelték), a gazdálkodók úgysem tudnak mit tenni, csak kifizetni! Aztán meg sírnak, hogy eltűntek a helyi vállalkozók, termelők, néptelenedik a falu és súlyosan öregszik... Gondolom ennyiből is érthető mire utalok. Azt hiszem ennyiből is érthető, hogy tőlünk délebbre miként tud működni a termelés. Persze a sokféle és magas adók, járulékok, meg az adminisztrációs terhek is benne vannak az összképben, de itt van az összes többi elem is, amire eddig utaltam.

4. A tavalyi bolti árakról 

Mindenki látta milyen árban kínálták a boltok a mezőgazdasági terményeket. Mi rengeteg termést le sem szedtünk. A paradicsom, a cukorrépa, a fokhagyma, a napraforgó, a füge, a meggy, a szilva, a birs, a szőlő, de még a dinnye is kint maradt. Láttam, hogy másoknál a káposzta maradt a földön. Nálunk káposztából olyan 800 fej maradt kint úgy, hogy aki csak akart, teljesen ingyen vihetett belőle, korlátozás nélkül. Egyszerűen nem érte meg leszedni vagy felszedni ezeket, mert eladhatatlanokká váltak a feljebb írt okok miatt.

Nézzük a paprikát! Az Aldiban láttam, hogy 2 palermo ára 1000 forint volt. Ilyenre érzékeny a szemem, egyből elkezdtem a csomagolást nézni. Láttam, hogy egy olyan "modernizált" termesztőtől származik, akit személyesen is ismerek. Alapvetően közepesnek számít, agyon lett támogatva, de csak a német piacra szállít. Most valamiért jutott a magyar boltokba is a paprikájából, 500 forintos áron.

Az 500 forintos darabár jó. Ha én 300 forintot kapnék a paprika darabjáért, nagyon örülnék. Ugyanekkor mennyiért adták a német boltban a paprikáját? A meglepő az, hogy  szállítással, raktározással, a német bérekkel megterhelve... a német boltokban csak 351 forintot kértek érte! 

Ez nem magyarázható a magas járulékokkal és a magas forgalmi adóval önmagában! Bizony arról van szó, hogy a magyar piacról a kicsik ki lettek szorítva, így az árakat most már az egekbe lehet emelni. Ne felejtsük el, hogy ezek a termesztők rengeteg pénzt kaptak a közösből!

Ezzel egyébként szembesítették a szakminisztert is. Érdemes megnézni a kérdést és a választ is:

A szakminiszter nem érzi a problémát vagy nem érti a kérdést?
(a kép forrása: index.hu)

Az is megérne egy misét, hogy miért és miként bővült a magyarországi ültetvények területe, de a terjedelem miatt abba bele sem kezdek. Ha valaki azt hiszi, hogy azok a területek a következő 10-15 évben ontani fogják magukból azokat, amire most pályáztak, akkor nagyot téved. A rendszer elmondta mire ad pénzt, tehát letelepítették ami ehhez kellett. Érdemes lesz megnézni 10 év múlva mit lehet ott találni!

A kérdés az volt, hogy a támogatásokkal felfújt ágazat termékei nem jutnak el a magyar fogyasztókhoz, mert túl drágák. A miniszter reakciója az, hogy termelünk eleget, csak külföldre megy, de szerinte ez így rendben is van.

Aztán ezt fokozni is tudta a következőkkel:

... fogyasszunk és vásároljunk hazai szezonális termelésű gyümölcsöket, mert azok ellenőrzött és biztonságos termékek [...] Az itthon termesztett gyümölcsnek kisebb az ökológiai lábnyoma, hiszen nem utazik annyit, mint a külföldről behozott termékek, így a környezetünket is kevésbé terheli. Azaz rajtunk, a mi hozzáállásunkon és szemléletünkön is múlik a hazai agrárium jövője!

Vagyis a magyar fogyasztó vegye meg. Akár drágábban is, mint a németek... Hiába nincs rajta szállítás, a fogyasztó fizesse csak meg az extrém magas árakat, mert ezzel hozzá tud járulni egy erősen támogatott szektor, egyébként sem szegényen élő tulajdonosainak a jövőjéhez!

És a mérleg másik oldalán ott van az, hogy mennyi termény maradt begyűjtetlen! Nem tudom, hogy erre az ellentmondásra miért nem figyel fel senki! 

Másik probléma a miniszter megszólalásával az, hogy szerinte a nem hazai termékek között van ellenőrizetlen és nem biztonságos termék? Ha ő a szakminiszter, akkor nem lenne dolga ezeket valahol megállítani? Itt kiemelném, hogy nem a kicsi őstermelők az ellenőrizetlenek és a nem biztonságosak a véleménye szerint. Nincs itt valami ellentmondás??? Itt visszaköszön az, amire utaltam (déli importok ügye).

Egyébként a magyar agrárium piacon maradt szereplőinek az ökológiai lábnyoma egy izgalmas kérdés, főleg velünk összehasonlítva. A piacon maradottak termesztési technológiáját a videókban lehetett látni. Ha valaki nem nézte meg, összefoglalom: a beporzókat külön rendelni kell, rengeteg tápoldat kell, sok elektronika, hatalmas mennyiségű kókuszpaplan és rengeteg szállítás. Mihez képest kicsi az ökológiai lábnyomuk? Hát nem hozzánk képest!

5. A termelői piacokról

A miniszter azt is említette egy mondat erejéig, hogy a minisztérium támogatja a termelői piacokat. Amúgy az alapötlet kidolgozásakor jelen voltam. Az volt az ötlet, hogy azok adhatnak el, akik helyben termesztenek. A piac helyétől számított 40 km lett az alkudozás során kimondva, mint ami még belefér a helyi termelő fogalmába. Ezzel már akkor sem értettem egyet. Én 25 km-t javasoltam, második körben meg azt, hogy a helyi piac üzemeltetői dönthessenek erről, hiszen eltérő a települések sűrűsége.

A mai valóság tudtommal az, hogy bárki elmehet oda árulni, aki a helypénzt kifizeti. Nálunk, a magyar faluban, általában 8 eladó jelenik meg. Ezek közül 2 helyi, de egyiknek sem jut normális hely, a saját kocsijuk köré pakolnak ki. A másik 6 eladó 80-180 km távolságból érkezik, üzletszerűen járják a piacokat. Kétlem, hogy ők maguk gondoznák a kertjeiket és azt vinnék ki minden egyes napon. A helyi termelők már ki sem mennek, nyilván háztól adnak el, megkerülve minden adminisztrációt és egyebet...

6. A "sikeresen" megoldott kútkérdés

Térjünk ki újra az öntözésre, pontosabban a kútra. Alapvetően nem szeretünk öntözni, ha pedig mégis muszáj, akkor arra a csapadékvíz a legjobb. A kút egy vészmegoldás, ami elvileg csak egy végső kényszer lenne, de a politika egy lehetetlen helyzetet teremtett, amit sikerként kürtölnek szét. 

Több párt is magáénak vallja ezt a "sikert", mely szerint egy adott méterig lefúrt kutakat nem kell regisztrálni. Azt hiszem 40 vagy 50 méter a határ, amiben az átverés az, hogy a termények öntözésére használható víz több helyen nem elérhető abban a mélységben. Nálunk rengeteg fúrás volt, 80 méterig egészen biztosan nincs alkalmas víztest. Sőt, sokaknak 96 vagy éppen 102 méter mély a kútja. Miért számít ez?

Azért, mert ezeket a kutakat engedélyeztetni kell, ami egy leegyszerűsítő megnevezés egy adminisztrációs tortúrára. Összegben ez azt jelentette 2024-ben, hogy az ilyen "hivatalos" kutak nagyjából 1 millió forintba kerültek. Ezzel szemben amikor jött egy kútfúró és lefúrt a kellő mélységbe, az a laborral együtt sem került 100 ezer forintba. A 96 méteres kutat 64 ezer forintért fúrták ki! A különbözetet elvitte az ügyintézés!

Mi egyébként nem léptük meg ezt az olcsóbb kutat, mert nem akartunk magunknak problémát. Ráadásul az is baj, hogy ilyen esetben az áramszámla emelt áron megy, hiszen piaci célra van felhasználás. Tehát, ha valaki illegálisan furat kutat és lebukik, arra ki tudja mit vernek rá.

Mennyi vezetékes víz elöntözéséből jön ki a 900 ezer forintos különbözet! Mi nagyon drágán kapjuk a vezetékes vizet, de ezen az áron is olyan 100 év kellene a megtérüléshez! Ez az ár akkor térül meg 100 év alatt, ha közben egy nyáron sem lenne érdemi esőzés! Komolyan felmerül bennem a kérdés, hogy hány nem normális ember kellett ahhoz, hogy ezt a helyzetet ebben az országban össze lehessen hozni?

A mérleg másik oldalán ott vannak a strandok és a gyógyfürdők, akik sokszor ugyanezt a víztestet csapolják meg és nem foglalkozunk azzal, hogy milyen értékes vízkincset engednek ki a Dunába vagy a csatornákba!  Ők nem ellenségek, de a mi éves 3-4 köbméteres ilyen jellegű vízfelhasználásunk miatt kiszárad az ország... Mindenesetre a kicsik nem akartak szenvedni a kútkérdéssel tovább, így ez is komoly erőként jelent meg a piacról történő kilépésben.

Végül: jóslat

Számomra nem kérdéses, hogy a zöldségek és a gyümölcsök drágák lesznek. Érdemes lesz figyelni a szőlőket, a diót és a barackokat. Nyilván sok délről felhozott termény is lesz, különben nem tudnak olyan árakat kikalkulálni, ami még valahogy megfizethető.

Szerintem szerepelni fog a hírekben pár tudósítás arról is, hogy falusi illegálisan áruló termesztők ellen eljárást indítanak. Nagy adócsalónak lesznek beállítva a kommunikációban, de valószínűleg majd operálnak az élelmiszerbiztonsági varázsszavakkal is. A feljebb leírt előzményekről persze mindenki hallgatni fog.

Az sem kétséges, hogy sok gazdálkodó kertjeiben jelennek majd meg a "külföldi rokonok" vagy "barátok", akik csak úgy éppen beugranak és rekreációs célból kertészkednek egy kicsit. Aztán jönnek majd olyan külföldi rokonok is, akik csak úgy leszedik és elviszik a terményeket. Persze egy vagy két teherautóval jönnek, mert kár lenne annyit a kertben hagyni. Hivatalosan pénzmozgás nem történik majd, a rokonságot vagy a szoros barátságot pedig nem ellenőrzik, mert nem lehet. Ez nem elmélet, ez már 2024-ben is sok helyen így ment.

Mi teljesen leálltunk mindenféle kereskedelmi célú termesztéssel az országban. Csak és kizárólag saját célra fogunk már termeszteni. Még mindig azt gondoljuk, hogy az egy értékes tudás, hogy élelmet tudunk előállítani a "semmiből", ezt pedig csak akkor tudjuk átadni a következő nemzedékeknek, ha látják működésben az egészet. Persze nem tagadom le azt sem, hogy szeretjük a finom és egészséges terményeket, már csak ezért is marad valamennyi aktív kertünk Magyarországon.

A nagy talány a többi magyarországi kertünk sorsa. Ott van X darab telek, melyeket direkt azért vettünk meg, hogy termesszünk rajtuk. Nagyon jó termőtalajt alakítottunk ki, be vannak ültetve kiváló fákkal, meg minden egyébbel el vannak látva - nem lehet annyiért eladni, amennyit valójában érnek, ráadásul itt egyébként is alacsony árak vannak.