Van ez a műhús-ügy és valami nem stimmel benne.

A Momentum új vezetője és az agrárminiszter között alakult ki egy vita, amelynek az első híranyagait hallva és olvasva, meg voltam róla győződve, hogy az újságírók már megint elszúrtak valamit. Aztán kiderült, hogy nem. Tényleg az hangzott el, ami a sajtóban megjelent.

Enni vagy nem enni? - valóban ez itt a kérdés?
(Goodmeat)

Kezdjük azzal, hogy melyikük mit mondott! Nem szeretném még csak kivonatosan sem idézni egyiküket sem azt megelőzően, hogy megmutatnám a pontos mondatokat:

 Donáth Anna szerint a műhús élelmiszerbiztonsággal, fenntarthatósággal van kapcsolatban és lökést adhat az etikus állattartásnak
(Donáth Anna FB-oldala)

Vagyis a Momentum régi/új vezetője szerint a műhús elterjedése növelheti az élelmiszerbiztonságot és a fenntarthatóságot, valamint a "lökést adhat" az etikus állattartásnak, az gondolom azt jelenti, hogy megerősíti az etikus állattartás helyzetét. Amíg ezt nem olvastam el a saját szememmel, nem akartam elhinni. Lejjebb leírom, hogy mi ennek az oka.

Donáth Anna a fenti bejegyzése alatt egy 444.hu-n található cikkre utal, amelyben a miniszter valóban arról beszél, hogy az olaszok lépését követendőnek tartja.

Nagy István az olasz mintát tartja követendőnek a "műhús"-ügyben
(Nagy István FB-oldala)

Őszintén bevallom, hogy nekem egyik megszólaló felé sincs bizalmam. Ahogyan arról a bérlet-ügy okán is írtam, sokan érezzük azt, hogy "rajtunk csattan az ostor", ugyanis a vidék védelmezője szerepben tetszelgő kormány valóban "nem a budapestieket" akarja "megszivatni" (idézet Lázár Jánostól), hanem minket.

Mi már régóta azt érezzük, hogy az agárminiszterek nem a kicsi gazdákat, a családi gazdaságokat védik amikor az agrárszektort védik, hanem a nagyokat. A Momentumról pedig inkább nem írnék semmit, hiszen soha nem hagytak kételyt afelől, hogy mi rólunk az álláspontjuk. Ha valaki kételkedne, keresse meg a gondolataikat a honlapjukon. Számomra mindketten olyan politikai irányzatoknak a képviselői, melyek az életemre és a biztonságomra nézve komoly veszélyt jelentenek. 

Úgyhogy ehhez a kérdéshez képes vagyok csak a gazdálkodó szempontjából nyilatkozni, nem szimpatizálva egyik megszólalóval sem, mindkettőt ugyanolyan mértékben elutasítva. Sőt, a témának valamennyire a mélyére is ástam, mert külföldi ténykedéseink során nem tudtuk megkerülni. 

Műhús?

Játszhatnám az értetlent, hogy a "műhús" az megfoghatatlan, hiszen ilyen nincs. Az angolban egy sor kifejezéssel nevezik, a legelterjedtebb a "tenyésztett hús" és a "termesztett hús". Önmagában az elnevezésben is nagy viták vannak, mert attól függően, hogy egy szervezet pártolja vagy támadja ezt a valamit, próbálja a megnevezésben is kifejezni az ítéletét. Ezért általános gyakorlatként a semleges megnevezésekre törekszenek, így a "termesztett hús" ma már a legáltalánosabb.

Ki fogok térni a vidéki gazdálkodó szempontjaira is, de le kell szögezni, hogy a termesztett hús egy nagyon új eljárás. Az első szabadalom az USA-ban lett bejegyezve 1991-ben, de egy nagyon elméleti dologról volt szó.

Jó példa lehetne erre a PETA nevű szervezet 1 millió dolláros jutalma. Ez az amúgy "érdekes" szervezet ennyit ajánlott fel 2008 májusában annak, aki 2012-ig termesztett csirkehússal tud előállni. Egyszerűen csak annyi volt a követelmény, hogy az USA 10 államában a boltba kerülhessen normális áron és legyen a csirkehús olyan tökéletes utánzata, hogy a csomagoláson kívül máshogy ne lehessen megkülönböztetni az eredetitől. A díjkitűzést 2014-ig életben tartották, de egy cég sem állt elő ilyesmivel.

Illetve utalhatnék az első így elkészített hamburgerre is. Az egy szem hamburgerhús 2 éven át készült és a teljes előállítási költsége 330 ezer dollár volt, ami alsó hangon is 100 millió forint körül van. Ebből is sejthető, hogy itt valami olyan eljárásról van szó, aminek nagyon nincs köze a természeteshez, hanem valami tudásigényes és technológiaigényes folyamatról beszélünk. Ettől még nem lesz eleve rossz, csak hasonlítsuk össze, hogy jelenleg mennyire könnyű vagy nehéz hozzáférni a húshoz (kint van az udvaron), illetve mit kínál ez a megoldás (pénzért vegyem meg a boltban).

Ezen a ponton szúrom közbe, mert nem mindenkinek esik le, hogy mennyivel egyszerűbb a konyhakert működésébe integrálva, az állatjóléti szempontokat már csak a saját érdekeim miatt is figyelembe véve, állatokat nevelni saját fogyasztás céljára. Ahol termelem a növényeim, ott van annyi minden, ami pont a jószágnak is jó. Amit pedig a jószágok adnak, az teljes egészében felhasználásra kerül, nem képződik szemét. A kertem nem működik a jószágok nélkül és ők sincsenek a kertem nélkül. Ha az állattartást illegalitásba száműzik, akkor ugrik a kert is? Ezen nagyon el kellene gondolkodni!

Visszatérve a realizálásra, mára már sikerült lejjebb szorítani az árakat és felgyorsítani a termelést. Ilyen módon ma már hozzá lehet jutni ilyen termékekhez. Írhatnék akár árakat is, de nem merek, mert megvádolnának rémhírterjesztéssel. Holott nem csúsztatás, ez a fajta "hús" emberellenesen drága. Az általam látott ár a magyarországi áraknak a nyolcszorosa volt (miközben az ottani árak "csak" háromszor magasabbak), de arra ösztönzök mindenkit, hogy maga járjon utána a konkrét példáknak.

Amúgy még abban sem vagyok biztos, hogy a mai árak nem nyomott árak, hogy először rászoktassák az embereket. Amikor majd  rászoknak az emberek és az eredeti hús elérhetetlenül drága lesz, akkor majd előállhatnak a valódi árakkal. Ez csak egy félelem, de szerintem nem alaptalan.

Mindenesetre amikor a dolgok mögé kezd tekinteni valaki, rájön, hogy talán nem is a hús itt a nagy dobás. Bár nem ugyanaz a technológia, de a szóban forgó cégnek (amelyiknek van boltképes csirkehústermelése) van tojása is. És szerintem itt kellene mindenkinek elgondolkodnia (meg a tejen is...). Nézzük meg mit üzen nekünk a tojás!

Az USA-ban 2,4 dollárért kapok 12 darab igazi, klasszikus tojást, amit egy tyúk tojt (tudom, hogy van 1,14 dollárért is, de azok kisebbek). A cég 4 darabos növényi tojását tartalmazó dobozáért viszont 27,19 dollárt kérnek el.  Amíg az első esetben 1 tojás ára 0,2 dollár, addig a növényié 6,8 dollár. Érezzük mit jelent a csirketenyésztés leállítása? Még a mostani versenykörülmények között is (gondolom nyomott áron kínálják a növényi alapú műtojást) ez 34-szeres különbség!

Valahol tehát az is kérdés, hogy kívánunk-e 2450 forintot fizetni egy darab tojásért? Nem tudom ki mennyi tojást használ fel egy rántottához, mi 10-12 tojásból készítjük. Ez már pazarló luxus lenne ez abban a világban, amit itt egyesek elképzelnek!

Talán ma még sokan értik, hogy a csirketenyésztés és a tojás összefüggő dolgok. Ugyanígy a tehenek száma is összefügg a tej árával. Ha esetleg betiltanák a csirketartást, akkor azzal eltűnne a tojás is. Van egy olyan rossz megérzésem, hogy a tojás lenne ebben az esetben a jövő aranya.

A tejek és a tejtermékek helyettesítőinek sem bíznék az áraiban. Egyébként most nagyon kényelmes a szomszédból hozni frissen fejt tejet és abból készíteni sajtot, vajat és a tejfölt. Hogyan lenne számunkra jobb az, ha mindezeket a boltban kellene megvenni és fogalmam sem lenne mi van abban amit elfogyasztok?

Nekünk egyébként nincs sok csirkénk. Nem is fogyasztjuk el az összes tojást, mivel a következő csirkenemzedéket a kotlósoknak köszönhetjük, akiket rendszeresen leültetünk a tojásokra. Így marad szűken számolva 1200 tojásunk egy évben. Lenne helyünk és erőforrásunk akár négyszer ennyi csirkét tartani, de nem szeretjük a csirkehúst, ennyi tojás meg nekünk több, mint elég. Mindez azért érdekes, mert a KSH "tojásmérleg" adatbázisa szerint 1 ember átlagosan 240 tojást eszik meg egy év alatt. Ez jól mutatja azt, hogy a konyhakerti gazdaságokban lévő élelmezési tartalékot nem szabad alábecsülni!

Hogyan készül?

Az igazán érdekes kérdés persze az, hogy mi az a műhús, aminek a tisztességes neve a "termesztett hús"? Tényleg annyira természetidegen?

Az előállítás első lépése az első sejtek beszerzése. Itt lép a képbe egy különleges probléma, hogy ezek szerint akik ilyen termesztett húst kívánnak gyártani, azoknak akkora méretű populációra van szüksége az adott állatból, amennyi biztosítja a forrást. Az, hogy ez mekkora nagy probléma, sokan nem látják át!

Ma azért léteznek ezek az állatok, azért éltek túl, mert az ember tenyésztette őket. Gondozzuk, neveljük, ápoljuk, védelmezzük őket és túlélnek. Szerintem a természetben, vadon létezve... már kihaltak volna. Az állatjóléti előírások miatt állítom, hogy a háznál tartott jószágok sokszor jobb körülmények között élnek, mint az emberek nagyobb része! Ezek a húsgyárak jobban csinálnák? Jobb gazdáik lennének a gyárak a saját állataiknak, mint én vagy bármelyik hasonló gazda? Kétlem, hogy ők úgy vigyáznának rájuk!

Volt már arra példa, hogy egy állományt úgy ahogy volt, bezsákoltak, mert valamilyen járvány vagy betegség volt. Ezekben az esetekben újra tudtuk telepíteni, hiszen pár faluval arrébb tudtunk vásárolni más gazdáktól. Abban az esetben ha mondjuk lesz 100 húsgyár a világban, akkor mennyire lesz biztonságosnak tekinthető az ellátás? Vagy egyik nap arra ébredünk, hogy kihaltak a sertések? Most ez azért nincs így, mert nagyon-nagyon sok, egymástól független helyen vannak tartva.

Szóval beszerzik az első speciális sejtet. Ha csirkénél maradunk, akkor az egy csirke sejtje. Ha sertés, akkor az ő sejtje. Ezt egy vizes tápközegbe helyezik, ahol különféle anyagokat adagolnak hozzá, amelyek elindítják az osztódást. Az, hogy ezen a ponton miket adagolnak hozzá, fontos kérdés, ugyanis vannak olyan tanulmányok, melyek különböző szteroidok lehetőségét már felvetették. Egyébként szénhidrátok, fehérjék, sók, zsírok és hasonlók szükségesek, amelyeket az állat amúgy is magához venne. Ha nem adnak mindenféle szérumokat, valamint kerülik az egyéb anyagokat, melyek az állathoz sem jutnának el, akkor ez nem lenne alapvetően rossz dolog.

A folyamat következő fázisában a sejtek növesztése történik. Lényegében itt is vitaminokat és ásványi anyagokat kap a közeg. Figyelnek a környezet mérhető jellemzőire is, hogy ideális legyen a növekedés szempontjából minden érték. Ez nagyjából négy hétig tart egy hatalmas üstszerű gépben, majd kész lesz az alapanyag.

Az alapanyagot ekkor formázzák, ami azt jelenti, hogy olyan gyártási folyamaton megy keresztül,  mintha kiöntenék vagy 3d-s nyomtatóval kinyomtatnák. Ez a végső formát előállító folyamat sokféle lehet, a cél viszont az, hogy azt kapja az ember a végén, ami kinézetre a valódi hús tökéletes mása (ízre, illatra, alakra, textúrára).

Azt mondják, hogy mindez kisebb kockázatot jelent a szennyeződésekre, betegségekre nézve. Igazat megvallva nem tudom, hogy a gyártás során a cégnél milyen statisztikákat mutattak a minőségellenőrzési tesztek, így nem tudtam összehasonlítani egy sörgyár hasonló értékeivel, ami nagyon hasonlóan működik. Képes vagyok elhinni, hogy ez az eljárás LEHET biztonságos, csak jó lett volna ehhez adatokat is megismerni. Azt, hogy semmilyen probléma nem merül fel a gyártás során, nem vagyok képes elhinni.

Feltűnt, hogy a gyártási folyamat hasonló a sörgyártáshoz? Végig üzemi körülmények között zajlik, számos gép és magasan képzett szakember közreműködésével, nem beszélve a szükséges egyéb háttérről. Mennyivel több erőforrást igényel egy ilyen üzem és annak a működtetése a klasszikus megoldáshoz képest! Ráadásul mennyivel több energia kell, mennyire sok kütyüt le kell gyártani, mennyivel több a hulladék és így tovább.

Ehhez képest ma egy farm néhány emberrel elműködik, az állattartásnál ráadásul minden hasznosul (normál esetben). Valahogy nem látom ebben a termesztett húsban a pozitív környezeti hatást! A falusi kisgazdaságokban most is általában 1 vagy 2 ember látja el az állatokat (is, meg minden mást is), de a nagy holland vagy dán farmokon is meg lehet nézni, hogy hány alkalmazott van. Ha ez a sok pénz az állattartás korszerűsítésébe áramolna... utolérnénk (mi, a kicsik is) Dániát és Hollandiát.

A két politikus reményei

Ha valaki átnézi, hogy a húskészítés eme folyamatában milyen szakcikkek jelennek meg, akkor látható, hogy mindenféle hormonok és egyéb nem kívánatos anyagok már szóba kerültek. Népegészségügyi megfontolásból már felmerült különböző anyagok bevitele is, ami ártatlannak hangzik, de nem örülnék neki, ha tovább szűkülne az ellenőrzési lehetőségem az ételem felett (jelenleg tudom mit eszek, mivel mindent mi állítunk elő). Nálam élelmiszerbiztonsági szempontból ezért ez az eljárás nem nyerő.

Olyanra már nem is merek gondolni, hogy valaki kitalál egy ellenanyagot valamihez, amit le akarnak nyeletni velünk, ezen az úton pedig akár a beavatásunk nélkül is bejuttatjuk a szervezetünkbe. Igaz, hogy ezt megtehetik más úton is, de inkább annak a pártján vagyok, hogy az egyes embernek legyen az ilyen döntésekben kontrollja, ne építsük le. 

Fenntarthatóság? Hát a környezeti hatásokat nézve nekem ez nem tűnik ígéretesnek. Alapjában véve nem támogatom a nagyüzemi állattartást, mert olcsóbban termelnek nálam, de őket sem tudom kritizálni. Itt egy példa, hogy hova vezet az, ha pénzt kap egy állatokat is tartó farm, de ez csak kiragadott (mégis általános) példa. Ezzel szemben ipari nagyüzembe vinni a húsgyártás minden fázisát, szerintem az a rosszabb. Az, hogy az utolsó szakasz, a nyers hús feldolgozása egy üzemben történik, nincs ellenemre, mert mégis egy kontrollált közeg, szabályozott és ellenőrizhető minőséggel. Azt viszont nem látom fenntarthatóbbnak, hogy a végső szakaszt leszámítva minden sokszor nagyobb energiaigénnyel és kütyüigénnyel oldjunk meg. Első megközelítésben sem jön ki fenntarthatóbbnak!

Vannak a világban olyan térségek, ahol ez az eljárás kiutat jelenthet? Nem ismerem ilyen szempontból Amerika déli részeit és Ázsia nagyobb részét sem. Ezért nem vetem el ennek a lehetőségét. Afrikában amúgy azt hittem ez lenne a megoldás az élelmiszerellátásra, de megdöbbentően nem. Az ő mezőgazdasági fejlesztéseikről bármi jót írnék, azt az európai ember nem hinné el. Szinte mindenhol azt vallják, hogy mindenből bőségük lenne, ha béke lenne (és ahol béke van, nincs külföldi, ott működik is). Ha ez így általánosan igaz, akkor még mindig ott van Amerika pár déli országa és Ázsia - hagyjuk meg nekik, hogy csinálják!

Sőt, hagyjuk azt, hogy európai vagy magyar cégek szállítsanak oda ilyesmiket vagy igazi élelmiszeripari termékeket! Nagyon jót tenne a magyar gazdaságnak, ha lenne pár exportképes terméke! Erre való tekintettel nem tiltanám be ezeket a készítményeket, mint exportcikkeket. Ráadásul a bázis adott, hiszen nálunk van a főbb állatokból rengeteg fajta, nem feltétlenül kellene a gyáraknak saját tenyészetet működtetni.

Etikus állattartás? Érdekelne, hogy Donáth Annának milyen személyes élményei vannak ezen a téren! Látott egyáltalán egy mai gazdaságot? Ismeri az előírásokat, melyeket mindenkinek kötelező követnie? 

Ha pedig etikáról és fenntarthatóságról értekezik valaki, akkor említsük meg az árakat is! Ki fogja tudni mindezeket megvenni? Érdemes összevetni ezt azzal a lehetőséggel, hogy a család megtermeli magának. Akár azon az áron is, hogy a falusi rokontól megveszik (mi ingyen, ajándékba adjuk a rokonoknak, tehát nem magunk miatt gondolom így). Lehet, hogy inkább arra kellene erőforrásokat átcsoportosítani, hogy a kisgazdaságok, akár a konyhakertméretűek is fejlődni tudjanak, mint a nagyok? Nem lenne értelme arra ösztönözni az embereket, hogy növeljék legalább az élelmiszer területén a saját ellátásuk függetlenségét?

OK, a kérdés hülyeség, mert az államnak ez csökkenti az ÁFA-bevételét, így értem, ha a politika inkább a boltba terelne minket. A felvetés azért szerintem nem hülyeség: gyárból legyen az ennivaló vagy a saját gazdálkodásból? Melyik jobb?

A fő kérdés azonban szerintem az, hogy mi lesz a tojással, a tejjel és a tejtermékekkel? Meg tudják venni majd azok is, akiknek nincs annyi pénzük, mint Donáth Annának vagy egy miniszternek?

Kormánytól és minisztertől függetlenül nekem az a gondom a magyar agrárpolitikával, hogy a nagyokat védi, a kicsi falusi háztájit, illetve ami abból kicsit nagyobbra nőtt, azt meg korlátozzák. A nagy agrártámogatások és hasonlók a nagyokhoz vándorolnak, hozzánk nem jön!

A "hagyományos vidéki értékek védelme" csak szlogen, a valóságban meghozott intézkedések sorra csak rontanak a helyzeten. Például a miniszternél sem láttam tiltakozást az ellen, hogy a rövidebb távú bérletes utazások ára a "vidékvédő" módosítások hatására 58 százalékkal növekszik. Így az extrém magas üzemanyagárak mellett is olcsóbb autóval közlekedni. Így lesz az autó is hagyományos vidéki érték, de most ez nem is annyira lényeges.