A saját véleményem az, hogy a konyhakertet nem szabad tiltani. A kérdés már tavaly előkerült, ezért tartom jónak végre beszélni róla.

A konyhakert kifejezés alatt a telken belül kialakított olyan területrészt értek, ahol a háztartás a maga számára termel zöldséget és gyümölcsöt. Normális esetben fel sem merülne bennem olyan ötlet, hogy ez bármiért is rossz dolog lenne. Sőt, éppen ellenkezőleg, szerintem annyira fontos dologról van szó, hogy a tiltása vagy korlátozása nagyon aljas dolognak számít a saját értékrendemben.

Szombat reggeli szüret - kinek ártunk azzal, hogy termesztünk?

Magáról az ötletről először 2023 nyarán hallottam. Akkor egy olyan találkozóra hívtak meg, ahol minden meghívottnak fizettek azért, hogy mondja el a véleményét a feldobott ötletcsomagról. A felvetett ötlet pedig az volt, hogy a politikának a környezetvédelmi megfontolások miatt... be kellene tiltania a konyhakertet. Ezzel egy meghívott sem értett egyet, igazat megvallva eszembe sem jutott, hogy valóban a konkrét ügyben kifejtett érveink voltak nekik az érdekesek.

Aggódni csak azért kezdtem el, mert valamilyen formában a magyar szakminiszter, meg minden parlamenti párt közvetett módon kifejezte az ellenérzését - ami tudjuk mit jelent. A politikában az a fő dekódolási szabály, hogy amit mondanak, annak az ellenkezőjét csinálják. Vagyis, ha védelembe veszik a "hagyományos falusi életforma" névre keresztelt akármit, akkor éppen az ellenkezőjét várhatjuk. Bizonyos konkrét ügyekben kifejtett álláspontok csak tovább növelték az aggodalmaim, ezért írtam meg ezt a bejegyzést még akkoriban, 2023 nyarán. Mivel a konkrét ötlet be lett dobva a közéletbe, ezért élesítem most ez a bejegyzést - viszont nagyon bánom, hogy nem akkor tettem meg. 

Miért kell az országnak a konyhakert?

A konyhakertek látszólag csak azoknak jelentenek előnyt, akik művelik, illetve a rokonoknak. Egyébként ez nagyon nem így van, nézzük meg milyen okok miatt lehet nemzeti érdeknek tekinteni!

A hazai konyhakertek által megtermelt mennyiség az ország élelmezési vésztartaléka. Sőt, nem csupán a mennyiség, hanem maga a tudás, a hozzá kapcsolódó technológia és az eszközpark is. Amennyiben a nagyüzemi termelés leállna (mert a dízelmotorok nem tudnak elindulni, nem lesz elég műtrágya, akármi egyéb miatt.), akkor a konyhakertek még mindig képesek lennének az országon belüli igényeket kiszolgálni. Még ma is megtermelünk annyit, amennyi az ország egész évi igényeit képes lenne fedezni. 

Amennyiben a konyhakertészkedés betiltásra kerülne, ezért sokan feladnánk, akkor az nem indulna el egy csettintésre később. Hiszen a kertészkedésnek a szükséges feltétele, hogy a tudás meglegyen a fejekben. A folyamatos üzem is kell hozzá, mert egészen más elindítani valamit, mint életben tartani,  illetve "csak" a hozamot növelni. Nem beszélve az eszközök karbantartásáról, vagy egyáltalán a létezésükről. Különös kihívás a változó környezethez való alkalmazkodás, ami egy hosszabb üzemszünet esetén nem lenne túl sikeres.

Önmagában a konyhakertek abban is segítenek, hogy a falvakat élhetővé, túlélhetővé tegyék. Ahogyan az állam politikája változik ezen a téren, úgy egyre jobban szűkülnek a lehetőségek, de még ebben az erősen torz formában is van ilyen funkciója. A falvak többségében a tömegközlekedés szinte nem is értelmezhető. A helyi boltok (ha egyáltalán vannak) drágák, a kínálatuk is tragédia. A helyi vásárlóerő nincs egy kategóriában egy kisvároséval, ezért az ellátottság nem fog fejlődni. Erre az ellátási problémára ad még ma is érezhető választ a konyhakert.

Úgy egyébként, egy normális világban, a konyhakert bevételi forrást is nyújt. Még a 90-es évek elején (például 1994-ben) is a gyümölcstermésből bejövő többlet elég volt ahhoz, hogy új, korszerű hűtőt vegyünk. A dinnyékből és a tökből kijött egy mosógép ára, nem beszélve az állatokról. Egy elkerített 100 nm-es részen voltak a csirkéink, de magát a húsát nem ettük meg, mert nem szerettük. Ezért ismerősöknek eladtuk (Budapesten) és a haszon elég volt két háztartás rezsijének a fedezetére. Azóta a szabályozás sokat módosult, ma már ezt nem lehet megtenni, de volt egy ilyen funkciója is a konyhakertnek. Ma már ebből csak annyi maradt, hogy a városban élő rokonoknak nem kell annyi mindenre költeni - és talán pont ez lenne a valódi probléma?

Mi a baj a konyhakertekkel?

Van egy viccesnek szánt kép, amely hosszú ideje kering a neten és szerintem a politikusok fő gondját összefoglalja. A kép szerint a konyhakerti termesztés pont olyan, mintha az ember pénzt nyomtatna. Igazat megvallva, drága, de amúgy is értékes és ráadásul egészséges ennivalót termelünk - szinte a semmiből.

Maga a szlogen nem egy kocsmai bölcsesség, hanem egy bizonyos Ron Finley szállóigévé vált megállapítása volt. Ő ezt azzal kapcsolatban mondta ezt, hogy Los Angelesben élt egy hasonló tilalom, ami ellen fellázadt. A harcáról és az eredményeiről itt és itt is lehet olvasni.

"Saját ételt termeszteni olyan, mintha saját pénzt nyomtatnál" - lehet, hogy pont ez a baj?
(Ron Finley Project)

Egyébként azt, hogy a "semmiből", az nem igaz, de van benne igazság. A teljes önellátás nem mindenkinek érhető el, de elég sok kiszolgáltatott viszonyból bizonyos mértékig felszabadul az ember. Szerintem jó dolog, ha az ember képes élelmet termelni, miniatűr méretekben körforgásos üzemet működtetni, együtt élni a környezetünkkel - azonban nem okoz nehézséget belátni, hogy ez mennyi érdeket sért. Azt gondolom, hogy ez a második oka annak, hogy bizonyos emberek nem örülnek a konyhakerteknek.

[Ma reggel például a növényházban leszedtem kb. 0,5 kg paradicsomot, 20 fej retket, kint pedig kiszedtem 0,5 kg hagymát - ezzel pedig megfosztottam a boltot 2000 forinttól. Sőt, ha a helyi boltba megyek és nem autózok el valamelyik városi nagyobb boltba, akkor ez még több. E mellett adtam a szomszédnak egy csokor orgonát, mivel nyílik, egy másiknak pár szál rózsát (mindet ingyen, csak úgy), fogalmam sincs ezzel mennyi bevételkiesést okoztam egy virágboltnak. És ez egy gyengébb nap!]

Persze azért sem nehéz ezt belátni, mert jó ideje folyik a konyhakertek és az őstermelők (a kettő között van átfedés, de a két csoport nem fedi egymást teljes mértékben!) kiszorítása, a nagy gazdálkodók javára. Felesleges ilyen blog keretei között rámutatni az adatokra, de aki kételkedik, az nézze meg mi történik a tojással, a tyúktartással, a malactartással, a málnatermesztéssel és úgy egyébként a zöldségtermesztéssel általában!

Csirkének látszanak, de egyesek szerint ők tolvajok, mert komoly pénztől fosztják meg a boltokat

Jó ideje, mindenféle látszólag jelentéktelen módosítgatásokkal lehetetlenítik el a konyhakerteket és a kicsi őstermelőket is. A konyhakertek piacra jutási lehetősége már megszűnt, ma már csak annak van rá elvi esélye, aki őstermelő, de a kicsik helyzete már régen nagyon rossz. Természetesen a nagy agrártámogatások nem ebbe a szférába érkeznek, hanem a nagyobbakhoz.

 Visszatérve arra a bizonyos javaslatra, a hangsúly a "zöld" vonalon lenne, ezért az ötlet a környezetvédelmi (amúgy hamis) szempontokra hegyezné ki az indokokat. Bőven elég ehhez az, hogy a városi embereket meggyőzzék, akiket szerintem nem lesz nehéz megnyerni akárkinek, aki éppen akkor kormányon lesz. Persze mindezek csak a csomagolás részei, a valódi bajuk az önellátással és a pénzzel van kapcsolatban, a környezetvédelmi indok csak egy sokak számára hihető hazugság.

Íme a 4 fő érv! 

1. A konyhakert azért rossz dolog, mert környezetkárosító hatása van. Igaz, a nagyobb, cégszerű termelésnek is van ilyesmi hatása, de a megtermelt egységre kiszámolt negatív hatás jóval szerényebb a nagyüzemnél. Ez nem feltétlenül igaz, mert eleve a probléma felvetése is hazugság, hiszen olyasmit feltételez, ami nem biztos, hogy van. Ez ugyanakkor (miszerint a konyhakert károsítja a természetet) csak egy kijelentés, amit vitathatatlan tényként lehet majd szajkózni. A szajkózásnak van értelme, hiszen a sokszori ismétlés hatására a földműveléshez, termesztéshez nem értő embertömeg képes elhinni. Az ország nagyobb része ide tartozik.

Példa erre az elektromos autózás, szinte kritika nélkül elhiszi mindenki, hogy az "zöldebb", mint a hagyományos autó. Vagy példa rá a napelemes energiatermelés, amelyről csak most kezd leesni néhányaknak az, hogy szintén nem igazán zöld, sőt van benne egy hatalmas nagy átverés (különösen abban az esetben, ha a szegények fizetik meg a rendszer szükséges bővítését az áram árában).

Mégis könnyen el fogják tudni hitetni az emberekkel, hogy a kertészek mindenféle veszélyes vegyszereket fújogatnak össze-vissza és ezzel komolyabb környezetpusztítást visznek végbe, mint egy város. Majd minden megszólalónak lesz egy-egy példája arról, hogy a szüleinek a szomszéd bácsija több hektoliter gyomírtót és permetszert fúj ki, amivel még a méheket is kivégzik (mintha amúgy a magyar méhészeket védeni akarná a politika). 

2. A konyhakert azért rossz dolog, mert szakképesítés nélkül állítanak elő élelmiszert laikusok. Ez is egy olyan kijelentés, ami erősen vitatható, de a köznépnek bőven elég az, ha egy tekintélyes politikus ezt párszor kimondja vagy kiírja a facebookra. Amennyiben pedig valaki vitába fog vele szállni, egyszerűen azt mondhatja, hogy "rendben, működtethet kertet az, akinek van megfelelő végzettsége". Önmagában már ez is gyilkos dolog lenne, hiszen rengeteg pénzt kellene kifizetni a kert további működtetéséhez. Ráadásul nem lenne mellékes az sem, hogy tömegközlekedés hiányában miként szerveznek képzéseket, vizsgákat a falvakban élőknek, illetve ki fizeti a tanfolyamot, a vizsgadíjat és az utazást.

Az sem lenne egyszerű, hogy ugyan mit tanítanának meg egy olyan embernek a földművelésről, aki évtizedek óta termeszt magának ételt, ráadásul ugyanazon a területen. Ezt úgy merem leírni, hogy a szakterület középiskolai és egyetemi tankönyveit ismerem. Korábban többször kértek fel hasonló stílusban szervezett képzéseken oktatóként közreműködésre, ezért merem állítani, hogy ezeknek a képzéseknek egy nagyon jelentős része... nem sokat ér. Az nem kérdés, hogy lehetne hasznos is, de valahogy Magyarországon ezek nem tudnak működni.

Csak nagyon zárójelben jegyzem meg azt, hogy akinek van saját területe, az automatikusan bővíti a tudását. Új időjárási viszonyok, új kihívások vannak, rengeteg minden nem megy úgy, ahogy évtizedekig ment. Akinek van saját területe, annak muszáj magát képeznie. Ezeknek a színtere nem a klasszikus tanfolyamok, hiszen nincs olyan képzés, ami a kertész saját területének a viszonyaira adja meg a választ. Előadásokat hallgatunk interneten, könyveket veszünk, tapasztalatokat cserélünk és iszonyúan sokat kísérletezünk.

A "hú de veszélyes" vegyszerek, amelyeket azért sokan előszeretettel használtak (nem ok nélkül), már régen tiltva vannak. Amelyek még valamennyire működtek, azokat vagy éppen most tiltották be vagy majd fogják - ezért már nagyon-nagyon régóta más módszerekre álltunk át. Ráadásul magunknak termelünk, így értelemszerűen nem akarjuk mérgezni magunkat. Erre a vegyszerekre és bioszerekre egyszer szívesen kitérnék, mert egyáltalán nem úgy néz ki a helyzet, mint ahogy egyik vagy másik tábor mondja.

3. Ennek egy "tuningolt" változata is előkerült. A laikusnak megbélyegzett termesztőket meg lehet vádolni azzal, hogy nem értenek a növényvédelemhez, a talaj egészségét sem tudják garantálni, az eljárásaikkal veszélyeztetik a települések lakott részeit. Drámai képekkel lehet igazolni majd azt, hogy ilyen-olyan betegségek terjednek fáról-fára, esetleg a paradicsomok, rózsák által bevonzott undorító bogarakat is lehet majd mutogatni. Ezen képeket mutogatva aztán el lehet mondani, hogy a nagyüzem ezeket hatékonyan és szakszerűen kezeli. Ismétlem, alapjaiban hazugságnak tartom az ilyen érvelést, de nem kétlem azt, hogy a többség elhinné, ha kellő indulattal és drámai háttérzenével lenne előadva.

4. A konyhakert azért rossz, mert az értékes víz pazarlásra kerül. Ugyanis lehet majd azt állítani, hogy amikor elfogy a gyűjtött esővíz, akkor a konyhakertészek nagyobb része képes öntözni. Arcukra ült undorral fogják majd mondogatni esetleg azt, hogy ezek az emberek megerőszakolják a természetet, hiszen "műesőt" imitálnak, aminek semmi értelme nincs, mivel a víz nagy része nem hasznosul. Aztán emlegetik majd azt is, hogy ezek az elvetemült emberek a drága vezetékes vizet vagy éppen a pótolhatatlan felszín alatti vízkészletet egyszerűen szétlocsolják a semmibe.

Egyébként azt esőzést szeretjük és annak nincs tökéletes pótlása. A tapasztalataim szerint gyűjtjük az esővizet mindannyian, ennek megbízható jele az ilyen célra készített tartályok árának a csillagászati magasságba történt emelése. Nem írok le árakat, mert nem hinné el senki. A lényeg az, hogy esőzésben reménykedünk, esővizet gyűjtünk, minden egyéb dolog csak rossz megoldás.

A lehetséges következmények

Innen kezdve pedig tényleg egyetlen lépés azzal előhozakodni, hogy a konyhakertet művelők lehetséges csalók, hiszen nem lehet ellenőrizni az eladásaikat. Ezért ki lehet vetni egy extra kertadót, amit minden olyan telek tulajdonosának meg kell fizetnie, amelyik alkalmas kert kialakítására. Vagy eleve be lehetne építeni az olyan eszközök és egyéb termékek árába (is), amiket jellemzően kertművelő emberek szoktak megvenni. Van Magyarországon hasonló az adathordozók esetén, csak sokan nem tudnak róla.

Sőt, mivel a saját telkünk "ásványkincseit" hasznosítjuk, akár ezek mellé egy lakossági bányajáradékot is be lehetne vezetni, hiszen a talajunkat zsákmányoljuk ki, lényegében mikrobányát működtetünk - érvel az eredeti elképzelés. 

A kert betiltása oda fog vezetni, hogy az ország teljes lakossága ki lesz szolgáltatva a nagy termelőknek és a boltoknak. Láttuk, hogy ők egyetlen tollvonással milyen áremelést tudnak megalkotni, majd amikor elmúlik a drasztikus áremelés indoka, akkor érdekes módon nem sietnek az áraikat korrigálni. Ez a fajta teljes kiszolgáltatottság szerintem egy cél. Az államnak sem rossz ez, hiszen nő az ÁFA-bevétel.

Még nagyobb baj, hogy a jó minőségű élelmiszer esetleg eltűnhet. Ma már senki nem hiszi el, hogy a kertemben termett zöldség és gyümölcs minden szempontból jobb a boltinál - sőt, ma ilyet mondani már minimum a bíróságra vezet, de valamilyen bűncselekménynek is minősíthető. Hitelesen tényleg nem tudom bizonyítani azt, hogy a saját zöldségeim és a gyümölcseim jobbak-e vagy sem, de a szubjektív élményem az, hogy ez így van. Az iránt mindenesetre van bizalmam amit én termesztek. Ha valamiről tudom, hogy nem jó, be sem jut a konyhámba (megy a komposztba, nem veszik kárba). Valahogy ezt a boltokban nem látom.

Az viszont kétségtelen, hogy amennyiben teljesen a nagyok kezébe adjuk a termesztést és az értékesítést, akkor nyugodt szívvel majd sok-sok tonnányi rossz terményt dobhatnak piacra, várva azt, hogy megvegyük. Volt Magyarországon olyan, amikor nem lehetett normális vöröshagymát kapni egy hosszabb ideig. Sőt, annyiért adhatnak mindent, amennyiért akarnak, valahogy ebben is erősen bizalmatlan vagyok.

Mivel láttam az ötletet a nyilvánosságban megjelenni, képes voltam megkeresni az összes parlamenti pártot. Igazat megvallva egyik sem adott megnyugtató válaszokat. Mivel ezek a válaszok szóban hangoztak el, így nem írhatom le őket, de azt érzem, hogy a konyhakertek fentebb leírt korlátozása már ott van az asztalokon. Az eddigi erősen korlátozó tervek ellen sem léptek fel, csupán semmit nem érő látszatmegoldásokat kreáltak, amelyek pont arra a problémára nem válaszoltak, amire kellett volna. Írásban egy párt sem vállalta fel az álláspontját - azt hiszem ez elég beszédes.

Jelen pillanatban érdemes figyelni azt, hogy ki kezdi majd el ezt a fajta propagandát, illetve kik szállnak be a küzdelembe. Most még nem nyílt meg ez a front teljesen, de természetesen annak örülnék a legjobban, ha ez így is maradna.