Állandóan azt hallom mindenhonnan, hogy át kellene állni a mélymulcsos gazdálkodásra. Az elmúlt pár év számomra azt bizonyította be, hogy ez nem lenne jó. Legalábbis nekem biztosan nem. Miért?

Azt nem vitatom, hogy ez a módszer valakinek sikeres volt, ahogyan azt sem, hogy talán több a sikeres próbálkozó, mint a kudarcos. Nem tudok erről semmilyen adatot, de nem zárom ki az elvi lehetőségét. A saját élményeim alapján viszont azt gondolom, hogy soha többé meg sem fogom próbálni, de még ajánlani sem fogom senkinek.

Íme a 10 ok, de azért igyekeztem tömör lenni.

1. Az erdei talaj idealizálása

A mélymulcsos gazdálkodás Gyulai Ivánhoz (1952) kapcsolódik, aki a saját földterületén kísérletezte ki az eljárást. Ő egyébként nagyon hosszú előadásokban magyarázza el az egészet, így meg sem kísérlem minden elemét összefoglalni. Aki ismeri, az amúgy sem lenne elégedett semmilyen összefoglalással, aki pedig nem ismeri, annak inkább egy linket ajánlok bevezetésnek.

A módszer sajátossága, hogy takarjuk a talajt (ez a mulcs), de nem a szokványos vékony rétegben, hanem 40-50 cm vastagon (ettől lesz "mély" vagyis vastag). A talajtakarásnak több módja is van, de különös figyelmet igényel a rétegezésben használt anyagok aránya. Voltaképpen tápanyagban gazdag termőtalajt hozunk létre hosszabb távon, hiszen évről-évre halmozzuk rá a sokféle szerves anyagot.

Gyulai Iván előadásai rendszerint abból indulnak ki, hogy az erdei talaj ideális. Mivel olyan helyen laktam gyerekkoromban (amúgy Budapesten), ahol éltek emberek az erdőben, ezért nekem elsőként ez okozta a kételyeim felébredését. Jól emlékszem mennyit kínlódtak a kerttel, de lehet mondani azt is, hogy az erdei környezet és az erdei talaj nem ugyanaz.

Persze ettől függetlenül azon is lehet vitatkozni, hogy az erdei talaj mennyire ideális, mert tény az, hogy egyes művelésbe vont egykori erdei talajokon bizonyos növényeknek sikert hozott a termesztése. Ennek van szakirodalma, ahol utána lehet járni annak, hogy mi való oda és mi nem. Ezt a belső ellenkezést legyűrve magamban, a mélymulcs kipróbálása mellett döntöttem. Hiszen magával az elvvel, miszerint építsünk fel egy tápanyagban gazdag talajt, nem volt bajom. Az erdei talaj idealizálását elkönyveltem a módszer marketingjéhez, ami az emberek figyelmének a megragadásához kell, de nem a módszer lényege. Ezt csak én raktam így össze, hogy ne akadjak el az első lépésen.

2. A kizsákmányolás

Kijelöltünk egy 15 méter széles és 30 méter hosszú területet a mélymulcs részére. Az egyből leesett, hogy a saját kertből nem tudjuk létrehozni az előírt alaphelyzetet. Első körben gyomtalanítunk kartonpapírokkal, amivel nem volt gondunk, A második lépés a talaj felett egy állandó takarás megalkotása, ami viszont komoly gondot okozott.

Az előírás szerint az egész területre kartonpapír kell, ez még elment. Utána kell rá egy 20 cm vastag szalmaréteg. Arra jön egy nem egyszerű szabályt követve megalkotott trágyás réteg, amely 30 cm vastag kellene legyen. Végül arra jön egy 10 cm fedőréteg, szintén szalmából. Ez összesen 60 cm takarás. Gondolom nem okoz nehézséget senkinek sem kiszámolni, hogy ez 270 köbméter!

Ez ijesztő mennyiségű szerves anyag! Egy furgonnak ez 27 fordulót jelent, bár elég nehéz lett volna egy furgonos embert ilyen anyagok szállítására rávenni. Amennyiben szereztünk volna egy pótkocsis teherautót, annak nyolcszor kellett volna fordulnia, ha csak a térfogatot vesszük figyelembe! Nyolc telepakolt pótkocsis teherautó!

Vagyis nagy területet kell kizsákmányolni szerves anyagból ahhoz, hogy az elindításhoz szükséges mennyiség előálljon! Érezzük benne az ellentmondást? Az elvem az, hogy amit elveszek a talajból, azt vissza kell pótolni. Ennek ellentmond az, hogy máshol lévő talajokat fosszak ki! 

Az is egy fontos elvem, hogy a konyhakert nem vihet pénzt, hanem éppen ellenkezőleg, le kell csökkentse a kiadásaimat. Egy ilyen mennyiségű szállítás és anyagbeszerzés óriási nagy befektetést igényelt volna. Ezért csökkentettük le a kísérletet egy 25 négyzetméteres részre.

3. A szerves anyag forrása

Kényes vagyok arra, hogy mi jön be a kertembe, hiszen ennivalót termesztek belőle. A szalma esetén is voltak aggodalmaim, hiszen nem mindegy milyen kemikáliákat tartalmaz. Szeretjük azt hinni, hogy a gabonafélék termesztése valami nagyon tiszta dolog, de egészen tiszta szalmát nehéz szerezni.

Ugyanilyen kihívás a trágya is. Minden állattartó szereti azt mondani, hogy figyel az állataira, amúgy ezt el is hiszem nekik. Ugyanakkor a gondosság mindenki számára mást jelent. Tudok olyat, aki rengeteg antibiotikumot alkalmaz a védelmükre, más meg ugyanilyen gondos, ezért semmilyen antibiotikumot nem enged a közelükbe. Ráadásul a génmódosított termények nagy ellenzőjeként olyan állati trágyát sem akartam, amelyik fogyasztott ilyesmi ételt (Magyarországon ezzel kapcsolatban komoly tévhitek élnek, a valós szabályozás nem az, ami a köztudatban él). 

Ráadásul a rendszer folyamatos inputra szorul, amit szerintem ismét külső forrásból kell beszerezni. Milyen rendszer az, amelyik állandó külső támogatásra szorul? Ez már nekem eleve olyasmi, ami nem tetszik, hanem kifejezetten ellene vagyok.

4. A mélymulcs létrehozásának a nehézségei

A hatalmas mennyiségű szerves anyag, ide sorolva a trágyát is, óriási kockázat a talajunkra nézve! Ebből olyan szivárgás indulhat el, amelynek lehet rossz vége is. Sőt, ez olyan komoly trágyamennyiségről van szó, hogy már annak a szállítása és a tárolása is komoly dolog.

Nálunk ez úgy ment, hogy a szállítás napjára hívnunk kellett embereket, akik az elterítésben segítettek. Aznap, amikor megtörtént a szállítás, egyből meg is építettük a rendszert. Még így is óriási bűz volt, inkább nem is részletezném az ezzel kapcsolatos élményeinket. 

Velünk együtt más is belekezdett a közelben. Ők nem hívtak embereket, azt gondolták, hogy majd 1 hónap alatt, ketten, napról-napra elkészítik az ágyásaikat. A szalmabála olyan bogaras lett, mintha elérkezett volna a végítélet. A trágyahalmokba patkányok költöztek, végül vadászgörényes írtást kellett fizetniük. Számomra kissé furcsa, hogy a lelkes internetes beszámolókban ezekről nem olvasni semmit. Vajon másnál ilyen (bogarak, bűz, patkányok) nem fordultak elő?

Az is nehézség, hogy a széntartalom és a nitrogéntartalom alapján kell keverni a trágyás anyagot, amit nagyjából, csak úgy ránézésre kell megállapítani. Amennyiben rossz a keverés, korhadás helyett rothadni fog az anyag, aminek azért erős és kellemetlen szaga tud lenni. Nálunk több rész is rothadásnak indult, azokat a részeket fel kellett számolnom. Persze ilyenkor mindig jönnek azzal, hogy a hiba nem az elméletben van, hanem a megvalósító személy az ügyetlen. Ugyanakkor itt nem egzakt mennyiségekről van szó, ezért sok órás kutatás után sem tudtam meg az ideális keverés módját.

Mindezt az után írom le, hogy nagyon sok órás videós anyagot jegyzeteltem ki! Ráadásul a módszer harcos védelmezői nagyon gyakran csak egy hosszú videó linkjét küldik el konkrét válaszok helyett. Mivel kijegyzeteltem a videókat időkódokkal, tudtam, hogy a válasz nincs benne a linkelt kisfilmekben. Persze akkor küldtek újabb és újabb linkeket, majd nagyjából az ötödik alkalom körül megígértek egy későbbi választ ("utána fogok nézni"), amihez három év sem volt elég. Persze ehhez egy elég csúnya kioktató hangvétel is párosult a módszer védelmezői és propagálói részéről, ami valahol azért furcsa nekem, mert a rendszer alapjairól, az első lépésről van szó. Ha már itt elakadás van, akkor szerintem az elég beszédes.

5. Mindenféle állat kártétele

Rengeteg állat megtalálta magának az új ágyásokat. Köztük olyanok is, akiktől nagyon iszonyodom és semmiképpen nem akarok velük egy térben lenni. Igaz, ezt Gyulai Iván előadásai tartalmazzák, de valahogy ezt előzetesen nem mértem fel. Bennem már akkor megfordult az a lehetőség, hogy a kísérletet lezárom.

Olyan állatok is jöttek, amelyek nagy kárt okoztak. Például volt 200 magból nőtt káposzta, olyan tisztességes palántanagyságúak. Egyik nap megbeszéltük, hogy ritkítani fogjuk, néhányat átültetve. Másnap reggelre azonban a csigák a nagy többségüket megették. Összesen 3 darab jutott el a konyhába!

Más állatok is megjelentek, amelyek óriási kárt tudnak okozni. Okoztak is! A módszer kiötlője és a hívei is jelezték, hogy ilyen van, de szerintük nem kell aggódni, mert "majd" (valamikor) beáll az egyensúly. Persze, talán évek alatt? Az, hogy egy befektetés mennyi idő alatt térül meg, a kert esetében is tétel.

Ráadásul megjelentek a rágcsálók is. Elvileg örülni kell, mert lazán tartják a mulcsot, de a szomszédok nem örültek. Mi sem! Lehet ezen vitatkozni, de számomra nem kérdéses az, hogy szeretnék-e rágcsálókat a kertbe. Az is szempont, hogy amikor kiskertekről van szó, akkor mások is laknak a közelben. Ha valaki el akarja árasztani rágcsálókkal a kertjét, akkor a szomszédok is kapnak az "áldásból". Ez szerintem nincs rendjén.

Amúgy értem az érvelést, miszerint minden állat hasznos - és ezen a ponton az általam kifogásolt állatok előnyös hatásait kezdik ecsetelni. Igen ám, de még nagyobb egyedszám sem ér el akkora hatást, hogy az előnyös tulajdonságaik érzékelhetők legyenek! Ebben a kérdésben nagy vitám volt a módszer pár fanatikus hívével. Amikor idővel a mélymulcsot felszámoltuk, akkor nagyon gyorsan eltűntek az általam annyira nem kedvelt állatok is. Vagyis van összefüggés a kártevők jelenléte és a mélymulcs léte között - legalábbis nálam.

6. A helyi termesztési tényezők ignorálása

Életem során sok helyen termesztettem, ezért már eleve zavart a módszerben a "recept-érzés". A módszer híveit hallgatva azt érzem, mintha szerintük mindenkinek ezt kellene alkalmaznia. Azért érdekelne, hogy honnan lenne elegendő szerves anyag, ha mindenki az összes termőterületén mélymulcsot építene!

Ráadásul ezt a sok anyagot "dízelolajon lovagolva" kell szállítani, ami összességében eléggé kérdőjeles környezetkímélés - ugyanis a környezetkímélés a módszer mottója. A mai emberek sokszor el sem tudják képzelni, hogy a vásárolt termékek árában mekkora részt képvisel a szállítás. A szállítás soha nincs ingyen, nem olcsó és nem is kíméli a környezetet. Ebben nekem régóta nagy vitám van, mert a szállítás valós költségeit sokan alábecsülik. 

A sikeres termesztés tényezői nagyon sokfélék. Ilyen a talaj minősége és állapota, a termesztés környezete, a hőmérséklet, a csapadék, a pótlólagos öntözés módja, meg sok egyéb. Ezek egymással kombinálódva még egy kerten belül is sokféle körülményt hoznak létre, amelyekre egyetlen mindent megoldó recept nem létezhet. 

Észre lehetett venni az ágyások közötti különbséget a napsugárzás hatására is. A módszer hívei szerint ugyanis nem kell öntözni, mert nem szárad ki a termőterület. Tényleg lassabban száradt ki, de volt eltérés az NY/K és az É/D tájolású ágyások között. Sőt, még a megjelenő állatok sem ugyanazok voltak, amire ki tudja mennyi minden hatott.

Bennem komolyan felvetődött annak a lehetősége, hogy sok múlik azon, hogy mi például a napfényben bővelkedő, alapvetően száraz és kötött talajú déli Alföldön hoztuk létre a mélymulcsos ágyásokat, míg Gyulai Iván szerintem valami nedvesebb, hegyes körülmények között. Valószínűnek tartom, hogy az ötlete egy nedvesebb klímán sokkal jobban üzemelne - de ez csak egy gyenge megérzés.

7. A termények

A mélymulcs rengeteg tápanyagot tartalmaz, ezt azt hiszem nem kétséges. Az lenne a meglepő, ha ezen rengeteg tápanyag ellenére a termények nem lennének jó minőségűek. Ami nekem problémám volt, az a mennyiség. Ekkora input mellett sokkal több terményt kellett volna szüretelni!

Kiszámoltuk például azt, hogy a mélymulcsban megtermelt burgonya kilója nekünk 25 ezer forintba került! Ez nem normális! Ekkora befektetéssel (szerves anyag, pénz, idő, minden egyéb) bármilyen öko-módszerrel sokkal több mennyiséget lehet elérni, ráadásul ugyanilyen jó minőségben!  

Igazat megvallva óriási eltérést láttam a mélymulcsos termesztéssel kísérletezők között. Aki a közelünkben próbálkozott és a kertjét 4 hatalmas diófa beárnyékolta, valahogy jobb eredményt ért el. Szerintem ő volt a legsikeresebb a környéken. Viszont sem a minőségben, sem a mennyiségben nem kelhettek versenyre egy mai konyhakerttel. A termények nem voltak rossz ízűek, a boltinál sokkal jobbak voltak, de nem láttam megtérülni a sok-sok ráfordítást.

8. A környezetszennyezés

Amennyiben valaki jól készíti el a mélymulcsot, akkor a trágyából kiszivárgó káros anyag a szalmába kerül és hasznosul, nem okoz bajt. A problémám viszont éppen az, hogy nagyon gondos mérlegeléssel sem sikerült jól a mélymulcs kialakítása. Ilyen esetekben a káros anyag nem épül be a szalmarétegbe, hanem megy a talajba!

Ekkora nitrátszennyezés egy cégszerűen működő gazdálkodó esetén már botrányhoz vezetne. Azt nem tudom, hogy a módszert kicsiben kipróbálóknál állt-e elő vészhelyzet. Az egyik mélymulcsos találkozón hallottam pár panaszkodót arról búslakodni, hogy a kút (nem mélyfúrású) elszennyeződött. A részleteket nem ismerem, papírokat sem láttam erről, de valahol nem csodálkozom. Ekkora trágyamennyiséget a megérzésem szerint nem is lehetne szivárgásmentes tartályon kívül tárolni. Őszintén szólva nem ismerem jól az előírásokat, csak önmagában a mennyiség is ijesztő, nem véletlenül nem mertük a kertünkbe hozatni. 

Sőt, ez a fajta nitrátszennyezés olyan komoly, hogy össze sem mérhető a klasszikus agrárium műtrágyahasználattal okozott hasonló szennyezésével! Ha valaki akarja, le tudja ellenőrizni a számokat és látszódni fog a nagyságrendi különbség! Magam csak papíron számolgattam egy kicsit és megdöbbentem a végeredményen!

Ismétlem, ez a szennyezés nem része a módszernek. A módszer követői nem kerülnek ilyen helyzetbe, ha a mélymulcsot a kiötlője utasításait követve alakítják ki a rétegeket és az arányok tökéletesre sikerülnek. Más kérdés, hogy általában össze sikerül-e vagy sem rakni úgy a rétegezést. Az általános helyzetről nincs tudomásom, mert csak egyes eseteket ismerek. Amúgy érdekelne a válasz, kérdezgettem is, de évek alatt sem kaptam rendes válaszokat. Akiket személyesen ismerek és látom is a kertjüket, azok hozzám hasonló élményekkel rendelkeznek.

9. Az "őstalaj"

Ahol a talaj takarva volt ezzel a módszerrel, ott kétségtelenül történt egy kis "csoda". Amikor az egészet elkezdtük, akkor az ásót bele sem lehetett nyomni a földbe, annyira kemény volt. Csákánnyal kellett megbontani a felső részt.

Idővel viszont az ásó viszonylag könnyen csúszott a földben. Ez valójában nem csoda, pont az lett volna a meglepő, ha nem így alakult volna. A kartonpapírok alatt ugyanis felgyűltek a giliszták, azok pedig jó alaposan meglazították a kemény talajt. Aztán erre jött még a fagy hatása. A mélymulcs helyén ma már egy 180 cm mély gödör van, amit könnyedén ki lehetett ásni.

A teszt előtt a talaj kemény volt, de látható volt benne némi gyökér és valami humusztartalom

Ezzel párhuzamosan viszont azt vettem észre, hogy a talaj minősége nem lett jobb! A takarás előtt egy kb. 15 cm mélységig át voltak szőve gyökerekkel. A mulcsréteg eltávolítása után azonban a gyökerek jelentős részben "eltűntek". Igaz, a mélymulcsos talajművelés nem ígéri az eredeti talaj pár év alatti megjavulását, hiszen a technológiának nem része a talajtakarás felszámolása.

Igaz, nem volt labor felkérve az összehasonlításra, csupán a látványt mutatom. A felső képen valami van a talajban, a második, amúgy puha talaj viszont nekem ijesztően "élettelen". Ez csak látvány, nem jelent semmit. talán nincs igazam.

A karton nem bomlott el, ránézésre a talaj sem lett jobb, csak jobban áshatóbb

Az tény, hogy a gyom eltűnt a takart helyekről. Ez azonban nem sokáig tartott, mert a második nagyobb eső előhozta őket. A gyom eltűnése nem meglepő, hiszen víz és fény nem jutott hozzájuk, így nem tudtak fejlődni. Azt pedig tudjuk a gyomokról, hogy amint van víz és fény, azonnal növekedésnek indulnak.

Talán annyi előnyt el lehet ismerni, hogy a takarás alatti talaj állaga jobb lett. A nem takart helyekkel összehasonlítva kissé porhanyósabb, lazább talajt kaptunk. Persze a módszernek nem az a lényege, hogy a takarást kibontsuk és legyen egy lazább réteg, ez csak egy kedvező mellékhatás. Az a tippem, hogy mélymulcs nélkül, csak a takarással is előállt volna ugyanez az állapot.

10. A kartonpapír

A fényképen is látható, hogy a kartonpapír nem bomlott bele a talajba. Nem mondom azt sem, hogy sértetlen, de azért a nagy része megmaradt. A módszerben a talajtakarás ezzel kezdődik. A kartonpapír előállítása mindenképpen megtörténik, ha létezik mélymulcs, ha nem. Ezért nem foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy milyen áron állítják elő és miként jut el a kertbe. Mondjuk azt, hogy ott van, mert amúgy is jelen van a háztartásban, így legalább nem a szemétbe kerül.

Azt is tudom, hogy elvileg a kartonpapír készülhet teljes egészében környezetbarát anyagokból. Mégsem voltam nyugodt, hogy ismeretlen összetételű és ismeretlen ragasztót tartalmazó anyag van a kertemben. Annak idején igyekeztem nagyon ellenőrizni az egyes termékeket, ezért elég nehezen jött össze a szükséges mennyiség. Egyébként a mai napig nem tudom eldönteni, hogy jó megoldás volt-e bevetni a kartonokat!

Pár kartonpapír a költözésből volt, direkt ahhoz vettünk körülbelül 70 dobozt. A boltot megkerestem, akik nagyon segítőkészen megadták a gyártó elérhetőségét. A gyártó nyugtatni igyekezett, de a ragasztóanyagot ők is veszik, így egy újabb gyártóhoz küldtek el. A hosszú történetet nem írom le, de már a sokadik kínait faggatom a ragasztó összetételéről!

Igazat megvallva ennél rövidebben nem tudok nyilatkozni a mélymulcsról. Erős a gyanúm, hogy a térség klímája is számít abban, hogy lesznek-e kedvező eredmények vagy inkább a kártevők szaporodnak el. Amennyiben valakinek van saját élménye, szívesen olvasok róla!