Veszít-e Budapest azon, hogy annyi ember elhagyja a várost?

Budapesten születtem, nagyrészt a fővárosban éltem az életem. Éltem más településeken is, külföldön is, de alapjában véve nagyon budapesti vagyok, vagyis voltam. Sokáig elképzelhetetlen volt a számomra az, hogy valaha is véglegesen elköltözzek Budapestről, az meg sokkal inkább, hogy egy elzárt faluba költözzek. Mégis megtettem. Vajon vesztett-e Budapest az elköltözésemmel?

Miért is lenne veszteség a költözésünk? Elsőnek azt gondolnám, hogy minden életerős, dolgozó, nyelveket beszélő lakos veszteség. Főleg az olyan karakter, aki mer kockázatot vállalni, akit jól képzettnek tartanak (pár diploma, pár szakma, mögöttük nagyon sok gyakorlat), aki problémák esetén pedig mindig a megoldásra koncentrál. Például amikor rossz volt a közbiztonság a környéken, az elsők között voltam aki tett a megoldásért. Gondolhatnék aztán olyan apróságokra is, hogy nekem soha nem kellett hangzatos nevű akciókat szervezni azért, hogy felszedjem az utcánkban a szemetet és így tovább. Kellenek-e az ilyen emberek Budapestnek? 

Fontos az, hogy kicserélődik a lakosság?

Nos, a választ nem tudom biztosan, de igazából azt sejtem, hogy nem. Ez a nemleges válasz nem a személyemnek szól, hanem úgy általában Budapest ilyen. A főváros ugyanis nem szeretne lakókat szerezni magának, sem megtartani. A város úgy érzi, hogy mindegy kik laknak a falai közt. Valaki elköltözött? Nem baj, majd jönnek a helyére mások.

Az elsődleges oka ennek egyszerűen az, hogy Budapest nem egy személy, aki tudatos döntéseket hoz. Csupán arról van szó, hogy sok egymástól független esemény történik, melyeknek az egyik eredménye az, hogy a jelenlegi várospolitika nem akar senkit sem megtartani, sem megszerezni.  Az a valami, amit várospolitikaként azonosítunk, az maga a főváros, a többi 23 kerület és más hasonló szerveződések közös, de nem összehangolt cselekménye. Nem tudatosan, de egyikük sem tartja fontos ügynek a lakosság cseréjét. Többen abba a hitbe ringatják magukat, hogy a lakosság összetétele nem lényeges dolog.

Ez egyébként nincs így, csak erre még nem mindenki ébredt rá. Izgalmas helyszíneket tudnék megnevezni Budapesten belül, ahol az ott élők megtapasztalták azt, hogy mennyire nem mindegy kik laknak vagy éppen nem laknak a környéken. A konkrét helyeket nem nevezem meg, mert van az ott élőknek így is baja.

Például van egy lakótelep, ami ugyan nem hatalmas, de azért volt benne élet. Most leginkább a kihalt utcák jellemzik. Az amúgy kellemesen parkosított közterületeken alig-alig sétál valaki, a boltok is bezártak. Nagyon messzire kell menni a korábban megszokotthoz képest, csak egy egyszerű bevásárlás miatt is, de még a gyógyszertár vagy az orvos is messzebbre került. Az sem lényegtelen, hogy már olyan szomszédok sem nagyon vannak, akiket meg lehet kérni egy-egy recept kiváltására. Szerelők sem laknak már a közelben, míg régebben adott volt, hogy lépcsőházanként akadt 1-2 ezermester szaki.

Ők még a szerencsések, mert máshol nem elöregedett a lakosság, nem csupán megszűntek a boltok, hanem olyan új csoportok jelentek meg, akiket nagyon nem tartanak kívánatosnak. Finoman szólva, nem ugyanazokat az együttélési normákat vallják, amelyet addig évtizedeken át megszoktak a környéken. És itt nem csak azokra kell gondolni, akiket általában egy bizonyos etnikumhoz sorolnak, mert az a magát gazdagnak vagy tehetősebbnek gondoló réteg is sok bajt okoz, akik azt hiszik bármit megtehetnek. 

Gondolom a Budapesten élők egy része már pár éve észrevette, hogy évről-évre nehezebb szakembert találni. Például a konvektor vagy a redőny megjavítása miatt többet kellett telefonálni, aztán a vállalási határidő is kitolódott. Ezzel együtt az árak is felmentek, melynek egyik összetevője az infláció, a másik pedig a szakik tömeges hiánya.

Mindezek szubjektív tapasztalatok, de megjelennek a statisztikában is.

Mit mondanak a számok? 

Az infostart-on adtak hírt egy KSH statisztikán alapuló adatsorról, mely évről-évre összegezte mennyivel többen hagyták el Budapestet, mint ahányan oda költöztek. A KSH adatsora innen érhető el, de kimásolom ide az adatokat:

• 2015: 1569-cel több beköltöző
• 2016: 3230-cal több elköltöző
• 2017: 3315-tel több elköltöző
• 2018: 5920-szal több elköltöző
• 2019: 7719-cel több elköltöző
• 2020: 8635-tel több elköltöző
• 2021: 10 035-tel több elköltöző

Lehet találkozni más adatsorokkal is, melyek a fenti számokat korrigálják, azokban Budapest vándorlási vesztesége némileg nagyobb. A KSH ezen adatsorainak a pontosságában nem kételkedem, nagyságrendileg valós értéknek gondolom a közel 40 ezres vándorlási veszteséget az utóbbi hat év alatt. 

A 24.hu-n megjelent adatsor egyébként 16 ezres vándorlási különbözetről ír 2020-ra vonatkozóan, amelynek szerintem ez a KSH adatsor a forrása. Ez a számítási mód a fenti 40 ezer helyett 43 448 főben határozza meg a lakosság fogyását, ami nagyságrendileg ugyanaz, mint a fenti.

Az egészben egyébként az kellene elgondolkodtassa a városért felelős embereket, hogy a 2020-as évben ez a szám 68 ezer beköltözőt és 84 ezer elköltözőt jelentett. Másképpen fogalmazva, csak 2020-ban elvesztette Budapest a lakossága közel 1/20 részét!

A 2021-es adatról a 24.hu-t ajánlom, mely szerint a vándorlási különbözet 10 035 fő. Ez a cikk leírja azt is, hogy az elköltözők száma 44 ezer fő! A sokkoló ebben a cikkben azonban az, hogy merről jönnek a Budapestre beáramló emberek. Főleg Borsodból és Szabolcsból - a linkelt cikk szerint! Arról persze nem sokat tudni, hogy pontosan kik jönnek onnan, ez igaz. Ugyanakkor az, aki utazik a budapesti tömegközlekedésen és jár a közterületeken, valami személyes élménye lesz erről.

Az elköltözők és beköltözők hiteles száma a KSH ezen táblázata alapján jön ki. E szerint a 2012-2021 közötti 10 éves ciklusban 299 460 ember költözött be Budapestre, ezzel szemben pedig 325 210 ember elhagyta a várost. Lehet erre elméleteket gyártani, de akkor sem változtat azon a tényen, hogy az "eredeti" lakosság 19 százaléka elveszett. 

Azért, hogy érezhetőbb legyen mit jelent ez a gyakorlatban, gondoljunk egy 100 lakásos panelházra, ahol minden lakás lakott. Egy rövid idő alatt átlagosan minden emeletről elköltözik 2 lakó és a helyükre borsodi és szabolcsi emberek érkeznek. Átlagban minden emeletre kettő. Lesznek emeletek ahol üresen marad egy-egy lakás, lesznek ahol nincs cserélődés, lesz olyan is, ahol 3-4 lakás is lakót cserél. El tudjuk képzelni a változást? Pont ez az ami most Budapesten történik!

Úton a "nagy szakadék" felé?

Írhatnék arról még, hogy milyen okok miatt menekültünk el Budapestről, de az annyira nem érdekes. Gondolom sok ember sejti, hogy a városelhagyók egy része élhetőbb települési környezetet keresett, ami a paneles példából érhető döntés. Mi azok közé tartoztunk, akik nem tudtak saját ingatlanhoz jutni, a magánszemélytől való bérlést pedig egy végtelen rablásnak tekintették, amiből Budapesten maradva nem lehetett kiszállni. Falura költözve azonban igen. Önkormányzati lakásra, szolgálati lakásra és bármilyen más értelmes megoldásra nyitottak lettünk volna - de csak a mi szándékunk semmit nem ért. Budapest (maga a várospolitika összes alakítója) úgy döntött, hogy ez ügyben nem kell lépnie semmit, mert nekik teljesen mindegy kik laknak a városban.

Írhatnék még sok ide kapcsolódó tévhitről is, de aki benne van az tudja, aki meg nincs, az nem fogja nekem sem elhinni. A lényeg inkább az, hogy vajon hova vezet ez az egész?

Ha a paneles példánál maradunk, akkor könnyen ki lehet találni egy-két valószínű forgatókönyvet. Számomra az tűnik valószínűnek, amit Sao Paulo is megél, melyet sokan "nagy szakadék" néven emlegetnek. Az egészhez van egy híres kép is, ez:

Tuca Vieira (1974) híressé vált fényképe Sao Paulo nyomornegyede és luxusnegyede határáról
(a kép innen származik)

A kép a "nagy szakadék" néven ismert határvonalat ábrázolja Sao Paulo egy bizonyos pontján. A fotó készítője elmondta, hogy ezt a képet megmutatta az akkori államfőnek is, mint a legjobban ismert képet az általa kormányzott országról. Ez az a határvonal, amely a városban élő nyomornegyed és luxusnegyed között húzódik.

A fotós a személyes honlapján leírja, hogy ezek az éles határvonalak nem ritkák a Brazília városaiban. A nyomornegyedek és a luxusnegyedek fizikailag összeérnek, de a gazdagok nem egyszer tényleges is falakat is emelnek, hogy a fizikai kontaktusok számát minimalizálhassák. A nagyvárosokban valóban egymás mellett látható a szélsőséges szegénység és a szélsőséges gazdagság.

A kép egyébként nem valami összeszerkesztett fotó. A luxusépületek az "Av Giovanni Gronchi 3975" nevű buszmegállónál találhatóak. A buszmegállóban vannak a luxusházak, a sarokra gyalogolva pedig kezdődik a nyomornegyed.

Ennyire erős képet nem lehetne (még) Budapesten elkészíteni, de hasonló jellegűt már jó pár helyen sajnos igen. Ráadásul nem egy-két helyen, hanem a város jó pár pontján. Jó-e az, ha egy város arculata ilyenné változik? Jót tesz-e az ország arculatának az, ha a fővárosában ilyesmi kezd kialakulni? Lehet, hogy valaki szerint igen, de nekem más a véleményem.

A lakosságcsere és a létszám csökkenése azonban egy másik forgatókönyvet is lehetségessé tesz. Amennyiben egyre kevesebb a helyben élő dolgozó, gond lesz egyes területeken. Már pár éve is voltak boltok, amelyek szakértő eladó hiányában inkább bezártak. Talán nincs messze az sem, amikor majd azért kell átszervezni a tömegközlekedést, mert nem lesznek elérhetőek a járműveket vezető emberek, de az sem lehetetlen, hogy a műszaki alkalmazottakban lesz hiány. Talán orvosból, ápolóból vagy állatorvosból sem lesz elég, ami ma még valószínűtlen helyzeteket idézhet elő.

Amennyiben egy városban egyszerre van jelen a szélsőséges nyomor és a luxus, el lehet képzelni a szakemberhiány hatásait. A gáz, a villany, a víz okozhat még bajokat, ha nem lesz elég olyan szerelő, aki vállal a nyomornegyedben munkákat.

Gondolom nem kell folytatnom a felsorolást, mert ennyiből is érthető milyen jövőt látok Budapest előtt, bár tévedhetek is.

Végezetül nagyon szívesen feltennék egy kérdést Budapestnek, ha személy lenne. Megkérdezném, hogy jó-e neki az, hogy a lakói százezrei hagynak el, helyettünk pedig más százezrek áramolnak be Borsodból és Szabolcsból? Igazat megvallva az "igen" válaszok indokai érdekelnének. Talán vannak elfogadható érvek.

Nekem, mint őslakos budapestinek, nagyon fáj a város ilyesféle átalakulása. Voltak pillanatok, amikor hittem, hogy az élhetőbb település lehetősége felé haladunk. Érzelmileg egyébként annyira nem volt nehéz elszakadni, mivel tömegközlekedést használtam, gyalogosan jártam a közterületeket és láttam a változásokat. Megkönnyebbülés volt váltani. Sajnos.