Van-e hátránya a magaságyásoknak? Milyen információk maradnak rejtve?

Az elején szükségesnek tartom elismerni azt, hogy a magaságyások nem eleve rosszak. Számos olyan előnyt kínálnak, amelyek hatalmas hírverést kapnak, ezért ezzel a részével nem foglalkozom. Ami most foglalkoztat az a magaságyások hátrányai, amelyekről alig-alig esik szó.

Eredetileg nem akartam ilyesmikről írni, de folyamatosan kapok üzeneteket, amelyeket mindig igyekszek lelkiismeretesen megválaszolni. Ezekből készítek el egy pár bejegyzés hosszú sorozatot, ahogy az időm engedi. A magaságyásokat azért veszem előre, mert azt tapasztalom, hogy nagyon-nagy átverések mennek ezen a területen.

1. A költségekről

Amennyiben azért vásárolsz magaságyást, mert nélküle a kertészkedés élményét nem tudod átélni, akkor egészen mások a megtérülési szempontok ahhoz képest, amiket itt leírok. Most tehát nem erről a helyzetről lesz szó, hanem arról, amikor érdekes kérdés a megtérülési idő.

Alapvetően az a kérdés, hogy vissza fogja-e hozni az árát vagy sem! Szerintem nagyon sok készen kapható magaságyás nem fogja visszahozni a ráköltött pénzt. Miért?

Az egyik tényező az, hogy mit fogsz benne termeszteni. Általános esetben a fűszernövények, paradicsomok, paprikák és hasonlók kerülnek bele. Számold ki, hogy mennyi lehet a maximális termésed, így már eljutsz egy hozzávetőleges megtérülési időhöz. Nem szeretnék levezetni számításokat, mert mindenkinek mások a termesztési körülményei, de nekem általában 10-15 év szokott kijönni - ha csak a vételárat és a termesztett összmennyiséget számolom. Önmagában csak ezért sem veszem meg őket, de vannak egyéb költségek is.

Összességében szinte minden esetben ezekkel a költségekkel kell számolnod:

• a szerkezet ára vagy az alapanyagok ára;
• az összeszerelési idő;
• a termesztőközeggel való feltöltés ára;
• a karbantartás költségei.

Karbantartás mindig van, legalábbis nem láttam olyat, hogy azt teljesen meg lehessen úszni. Valahogy ez nem kerül kihangsúlyozásra, ráadásul a késztermékek leírásában sem láttam erre utalásokat. Biztosan van olyan gyártó is, aki erre előre figyelmeztet, de még nem botlottam bele.

A faelemekből készített magaságyás kevés pénzből is kihozható, kezeléssel, karbantartással évek múlva is használható marad

A fém és műanyag, mint alapanyag nekem nem vált be. A műanyag tört, a fém is tudott sérülni, ráadásul a fém extrém módon kiszárította és felmelegítette a benne lévő talajt és a növényeket is. Mindkettő csak kísérlet volt, ezek a saját kertemben született eredmények, így lehet, hogy másnál sikeresebben működnek. A műanyagnál olyan is volt, hogy az első év után szinte elporladt az anyaga, ami ijesztő volt. Valójában apró darabokra esett szét, porról túlzás beszélni, de azóta kerülöm őket. Nem kínai vacak volt, hanem egy komolyan vehető német cég terméke!

A fa nálam mindig kezelt fa, mert a kezeletlen faelemek az időjárás kegyeire vannak bízva. Általában már a második szezonra az összeomlás szélére jut a kezeletlen faszerkezet, ezért ilyet nem használok (tudom, hogy többen direkt ezért használják őket, mert szerintük a korhadás közben táplálja a talajt). A kezelt faelemeket kívülről 2-3 évente át szoktam kenni, így nagyon hosszú élettartamban reménykedem. Jelenleg nem látom át meddig fogják bírni, mindenesetre nagyon tartósnak tűnnek.

A fa karbantartása a kórokozók miatt is szükséges, amit összekötök az évi két lemosó permetezéssel, amennyiben az aktuálisan termesztett növény ezt engedi. E mellett a rögzítéseknél is szükség lehet cserékre. Mivel csavarokat és fémlemezeket használok a fából készült ágyásoknál, ezek közül mindig jó pár javításra vagy cserére szorul. Általában a szezon végén vagy elején megyek körbe, mindig egy doboz csavarral és pár lemezzel. Ha úgy látom, hogy a szerkezet csak egy kicsit is instabil, akkor beépítek egy-két újabb elemet. 

Az éves karbantartás költsége a pótlólagos elemek árából áll, illetve a kezelőanyagot és a csavarokat kell fedezze. Ennyi csavarozáshoz egy kisméretű akkus csavarozó is jól jön, különben kikészül az ember keze (még egy darab ágyás esetén is). Ez nekem úgy nagyjából 8-10 ezer forint évente, amit valahogy nem hallok vissza a magaságyásokat népszerűsítő anyagokban. Persze ez múlik az ágyások darabszámán is, viszont van egy alsó korlát, hiszen a szükséges anyagoknak a legkisebb csomagolása is pénzbe kerül.

Meglepően sokan alábecsülik a termesztőközeggel való feltöltés árát. Érdemes előre kiszámolni hány köbméteres az ágyás! Elvben mindenki tudja, hogy a minden irányban 1 méteres kocka űrtartalma 1 köbméter, ami nagyjából 1000 liter (nem pont annyi, de a nagyságrend a lényeg). Egy olyan ágyás, amelyik 1 méter magas, 120 cm hosszú és 80 cm széles, nagyjából szintén ugyanennyi lesz. Hiába számolod ki, hogy a felét feltöltöd faanyaggal, az utolsó lépésekben belehelyezett talaj (nem meglepő módon) ki fogja tölteni a réseket! Nagyon sok anyagot elnyel 1-1 ágyás, amit zsákos földdel feltölteni akár 10-15 ezer forintot is jelenthet, függően a vásárolt föld árától. 

Tégla, kő, beton és egyebeket szeretek alkalmazni a magaságyásoknál, mert ezeknek a szerkezeteknek minimális a karbantartási szükséglete. Nyugodtan lehet velük évtizedekre tervezni, viszont a megépítés anyagi is időbeli költségei jóval magasabbak. Fából egy délelőtt alatt megépítek egy ágyást, ezekből az anyagokból viszont a teljesen kész állapot közel 40 munkaóra. Ennek ellenére én ezeket pártolom, mert tartósabbak és kevesebb velük a nyüglődés. 

Téglából épített magaságyásnál a felnyitható tető több karbantartást igényel, mint maga az ágyás négy oldala; nagyon tartós, a szerkezet éves karbantartása szinte semmi, de az építési költségei magasak

Az éves karbantartásnál a felnyitható tető igényel figyelmet. Ahol nincs tető, ott pár évente a külső fal időközben megjelenő hibáit kell javítani. Sokak szerint hibásan járok el, hogy bevakolom és lefestem őket, de azt tapasztaltam, hogy jobban ellenáll az időjárás szeszélyeinek.

Persze az sem mellékes, hogy egészen biztos valaki neki fogja tolni a talicskát, rá fog ejteni valamit, ezek idővel szintén feladatokat fognak adni. Ezt ne tragédiaként kezeld, mert elkerülhetetlenül be fog következni! Nem azzal számolsz, hogy amikor elkészültél, akkor az első 48 óra alatt megtörténik az első baleset, pedig ez nem irreális. Időbe kerül az, amíg a családtagjaid megszokják az új ágyásokat és megértik azt, hogyan kell körülöttük dolgozni, közlekedni. Ja, igen, az sem rendkívüli eset, ha maga az építő okozza az első sérülést, csak ezt titokban tartjuk...

2. A meleg

Tavasszal és ősszel hatalmas előny, hogy a magaságyások melegebbek. Nem egyszer észrevettem azt, hogy amikor a talajszinten fagy van, a magaságyásokat elkerüli. Nyáron viszont óriási problémát okozhat az erős napsütés. Ellentétben a klasszikus ágyásokkal, itt a meleg az ágyás minden oldaláról érkezik (alulról, fentről és a négy oldalfalról). A meleg, a sok napfény és a talaj száradása állít kihívások elé.

Megoldás az árnyékolás (ami mindig pénz!), illetve a hely kijelölésekor a tájolás. Ideális megoldás lenne az a hely, ahol pont elegendő a napfény, de hatalmas szerencséd van, ha ilyen helyre tudsz építeni. Amennyiben nem így történik, akkor készülj fel egy hatékony árnyékolás kialakítására!

Lehet egy ágyás mellé fát is ültetni az árnyék érdekében és így tovább, de ezek mind növelik a magaságyás árát, nem beszélve a karbantartási feladatokról. A fa egyébként árnyékolónak bevált, a lehullott falevelek is pont jó helyre kerültek. Sőt, valahogy a fa a beporzókat i vonzotta. Ugyanakkor a fa esetleges betegsége, a fán pihenő madarak okozhatnak gondokat. Volt olyan, hogy vígan kiszedték a zöldborsót a magaságyásból. A fa esetében azt is mérlegelni kell, hogy esetleg túl sok fényt fog kitakarni, vagyis akkor az ágyás költözik. Ez pedig időt, illetve valószínűleg pénzt is el fog venni tőled.

3. A tápanyag utánpótlása

Amikor valaki magaságyást rak össze, akkor általában annyi anyagot hord bele, hogy a tápanyagokból jelentős többlet álljon rendelkezésre. Ez a többlet egy ideig kitart. Könnyű kiszámolni, hogy mivel mindig elveszel belőle, előbb-utóbb a vetésváltás ellenére is ki fog fogyni a tápanyag. Pótolnod kell valahogy.

Szerintem a legjobb megoldás az, ha a tápanyag pótlására szolgáló anyagokat a kerted és a konyhád termeli meg. A saját véleményem az, hogy nem érdemes pénzt költeni mindenféle varázsszerek megvásárlására. Konkrét példát nem szeretnék írni (jogi okok miatt), de sok kertészeti "felvilágosító" anyag szerintem csak pénzt akar kihúzni az emberek zsebéből. Valahol a kertészkedés célja az lenne, hogy az önellátás felé mozduljunk el, nem pedig az, hogy felcseréljük a függőségeinket.

Azt tartom tisztességtelennek az egészben, hogy agyba-főbe hangoztatnak olyasmiket, miszerint X anyag nélkülözhetetlen az ágyásokban. Ez önmagában nem is hazugság. Azt ugyanakkor a kiszemelt célközönség nagy része nem ellenőrzi le, hogy van-e az ágyásaiban! A médiakampány nem mondja ki azt, hogy X anyag nálad nincs, de azt a hitet erősíti meg, hogy KELL - vagyis NINCS. Ebben az a riasztó, hogy léteznek egzakt eredményeket bemutató tanulmányok, melyek szerint X anyag még akkor is bőven van, amikor nagyüzemi termesztést folytatnak!

Sok példát hozhatnék, de most csak a komposztálásra utalnék. Bennem ellenérzéseket kelt, hogy ezzel-azzal kezeld a komposztodat (sokszor jó drága dolgokkal), mert így a kertész nem kerül közelebb az önellátáshoz. Nem pártolom a teljes önellátást, mert jelenleg az elérhetetlenül drága dolog (nem túlzás luxusnak minősíteni), de a kertészkedésnek csökkentenie kellene a függőségeid mértékét. Önmagában például már azzal, hogy az élelmiszereid egy jelentős részéhez pénz költése nélkül juthatsz hozzá - ha abból dolgozol, amid amúgy is van. A komposztnak pedig éppen ez lenne a lényege, hogy a nálad lévő anyagokból álljon elő.

Persze, értem azt, hogy valaki jobb termést akar, jobb komposztot akar, gyorsítani szeretne folyamatokat és így tovább. A bajom azzal van, amikor valaki téves információk miatt költi el a pénzét. A megtévesztés nem egyszer nem is tudatos, de azért tudnék népszerűnek számító kertészeti műsorokat rossz példának felhozni, ahol voltaképpen átverik a nézőket.

Ugyanez érvényes azokra a csodásnak beállított módszerekre, amelyek egyre erőszakosabb módon követelik ki az alkalmazásukat. Vagyis a híveik követelik, hogy mindenki térjen rá át, mert különben meghal a bolygó (és nem túlzok annyira nagyon, amikor ilyet írok le, mert majdnem ezt állítják). Egyszer meg fogom írni erről a saját élményeim.

Mindenesetre azt ajánlom, hogy kis területen próbáld ki, ha valamit meggyőzőnek és vonzónak érzel. Amikor viszont olyan dolgokat kell rendszeresen beszerezned, amit a gazdálkodásod nem állít elő, akkor ne altasd el a gyanakvásod! Mindig számold ki a megtérülés lehetőségét, semmilyen tényt se fogadj el "bemondásra"!

4. Fertőzések, betegségek, károkozók

Amennyiben fából van a magaságyás, számolni kell azzal, hogy különböző bogarak betelepednek a faelemekbe vagy egyéb fertőzéseket okozó akármik. Értem, hogy sokan viszolyognak rápermetezni vagy rákenni valamit a magaságyás elemeire. Amennyiben te is idegenkedsz ettől, nyugodtan keress valami más megoldást.

Egyébként a bajok elleni védekezésre a növénytársítás is megoldás, valamint az immunerősítés. Az alkalmazott szer kertészeti világnézet kérdése. Nálam az olcsó algás levélpermet nagyon jól bevált. A káliszappan és a tejes permet is a megoldási lehetőségek között van, ezeket inkább akut esetben veszem elő. Eszméletlen drága dolgokat még soha nem kellett megvennem. Ugyanakkor bármit csinálok, biztosan pénzt visz el, tehát a megtérülési idő e miatt is kitolódik.

Mivel a károkozók léte a kertre jellemző sajátosság, nem lehet általános recepteket írni. Gondolni kell olyasmire, mint a vakondháló, madárvédő háló, fátyolfólia és így tovább. Ezek is további költségek, amelyekkel többen nem számolnak előre. Mindenesetre csak azt vedd meg, amire valóban szükséged van, mert például vakond nem mindenhol fordul elő. Annak idején velem hatalmas mennyiségben vásároltattak vakondhálót, aztán kiderült, hogy azon a bizonyos helyen nagyon kötött a talaj, ezért nincs vakond.

Azon az állásponton vagyok, hogy a termésben kárt tevő állatok ellen kell védekezni. Ez sokaknak ellenszenves, mert "szegény állat csak enni akar". Elfogadom, ha valaki a teljes káposztatermését átengedi a csigáknak, de ezt magamra nézve nem tekintem kötelezőnek. Sok időm és pénzem van abban, hogy legyen saját termésű káposztám, nem szeretném vele a csigákat etetni.

Noha a kertészkedést a természet szeretetével kapcsolják össze, azért egy kertésznek valahol meg kell értenie (szerintem) azt, hogy növényeket termeszteni nem más, mint ráerőszakolni a természetre az akaratunkat. Mi, vagyis a termesztők vagyunk az erőszaktevők. Akármennyire is természetközelinek tekinti valaki a termesztést, egy olyan állapotot idéz elő, ami a természetben egyébként nem állna össze. Számomra ebből következik, hogy mivel durván felforgatjuk a természet rendjét, akkor már nem sokat számít az, ha a termesztett növényeinket megvédjük. A módszer nem mindegy, ebben egyet is értek, de a védelem teljes elhagyásával nem. 

A magaságyásoknál könnyen előáll az, hogy egészen más problémák fognak jelentkezni, mint pár méterrel arrébb egy klasszikus ágyásban. Talán ezt nem is lehet előre sejteni, de legyél készen arra, hogy ez is pénzbe fog kerülni. Ha nem véded meg a növényeid, akkor még távolabb kerülsz a megtérüléstől!

5. Tömörödés

Most csak magaságyásokról beszélünk, mely témában nem nagyon szoktam hallani a tömörödésről, mint jelenségről. Ennek az egyik oka, hogy nem mindenhol fordul elő. Amikor viszont szerencsétlenül állnak össze a dolgok, a legjobb óvintézkedések ellenére is betonkeménységűre tömörülhet össze a talaj. Ez egyébként valóban elég ritka, de ha megjelenik, akkor legyen rá terved.

Mivel itt fontos az okok felismerése (különben nem tudsz ellene védekezni), ezért recepteket nem is merek írni. Azt viszont komolyan gondolom, hogy orvoslásért nagy hiba egyből elszaladni a boltba. Persze használok kertészeti perlitet, tőzeget (feketét és fehéret, a növénytől függően), ezeket úgy általában is megveszem és amikor éppen ilyen van, akkor hozzájuk nyúlok. Ugyanakkor gyűjtöm a fahamut, a kávézaccot és a teafüvet, amelyekből mindig van annyi, hogy egy ilyen vészhelyzetben bekeverjem a talajba.

Érdekes az, hogy bár nagyon sok videó van a magaságyásokról, a megkeményedett talaj problémájáról nem találtam anyagokat. Értem, hogy ez ritka probléma, de attól még jó páran találkoztunk vele.

6. Öntözés

A víz lefele törekszik, ezt tudjuk. Ez a magaságyásokban is így történik. Ennek viszont vannak következményei.

Az első az a tény, hogy a talajt valahogy nedvesen kell tartanod, hiszen a talaj itt hamarabb szárad. Ráadásul ezt eleve egy olyan helyen kell kivédened, amit napközben folyamatosan melegen tart a nap. Nagyon esélyes, hogy több vízre lesz szükséged. Ha megpróbálsz akadályokat kialakítani a víz távozására, akkor az is újabb költség. Nagyon valószínű az is, hogy szeretnél vízforrást a magaságyásaid közelében, ez is növeli a megtérülési időt.

A második tény az, hogy a több öntözés miatt a talajból rengeteg tápanyag ki fog mosódni. Most nem arról van szó, hogy létezik-e erre megoldás (mert van), hanem arról, hogy ezzel is számolni kell, ami szintén növeli a költségeid.

Bármilyen megoldást is találsz ki, az a karbantartási költségeid is növelni fogja. Önmagában lehet, hogy "csak" egy locsolókannáról vagy valamilyen ágyás közelében kialakított esővízgyűjtésről van szó, mindezek pénzkiadást jelentenek. Sajnos a kannák, hordók és a vödrök ára (használtan is!) meglehetősen felment. Például egy esővíz gyűjtését lehetővé tevő hordó általában 5000 forintról indul, újonnan meg mostanság akciós áron se láttam újat ennyiért.

Tökéletes megoldásnak látszik a csepegtető öntözés kialakítása is. Erre különböző összegekért kínálnak megoldásokat. Akármelyiket választod, gondold át a megtérülést, sőt érdemes meggyőződni arról, hogy valóban működik-e a reklámozott megoldás!  

7. Talajpótlás 

A különböző eróziós hatások a helyi kiemelkedéseket megpróbálják lebontani. A magaságyást is érni fogják ezek az eróziós hatások, ezzel számolni kell. Szerencséd van, ha ilyesmit nem tapasztalsz. Akár van jelentős erózió, akár nincs, a magaságyásod szintje várhatóan mindig csökkenni fog.

A tömörödés mértéke hatalmas, persze erre sok minden hat. Nálam az a jellemző, hogy az első szezon után az eredeti szint felére zsugorodik össze. Nálam az a jellemző, hogy az 1 méter magasságban lévő talajszint 50 cm magasságú lesz az első szezon végére. Utána a zsugorodás lassul, de még érzékelhető.

Igaz, hogy egy magaságyásra ideális esetben folyamatosan hordunk anyagokat, de majd látni fogod mennyit sikerül pótolnod. Előbb-utóbb számolni kell azzal, hogy a feltöltési igény radikális lesz. Ez az igény hamarabb jelentkezik, mint az ágyás életideje, tehát ez is egy költség, ami a megtérülési időt kitolja. 

Nagyjából olyan 100-120 magaságyást építettem eddig, ezekből három olyan volt, ahol a talajpótlás nem vált szükségessé. Annyira nem, hogy noha maga az ágyás faszerkezete teljesen elkorhadt, de az eredeti feltöltési szint ma is megvan. Van olyan is, amit nem bontottuk szét eddig, hogy megtaláljuk az okát, de eddig nem jött rá senki. Sejtések vannak, nekem is vannak tippjeim, de nem győzött meg egyik sem. Valószínűleg a kevés öntözés és a szerencsés rétegrend játszik ebben szerepet. Mindenesetre ez egy ritka jelenség, általánosabb eset a talajszint radikális lesüllyedése.

A fenti 7 pontba szedett gondolataim nem a magaságyások ellen szólnak. Rengeteg magaságyásom van, kedvelem is őket, de a körülöttük zajló felhajtásból nekem nem köszön vissza a valóság. Ahogy jeleztem, csak az előnyeit látom megjeleníteni, az üzemeltetési és egyéb költségekről pedig hallgatást tapasztalok. Csak annyit szeretnék elérni, hogy amikor a megtérülésről gondolkodik valaki, akkor jobb rálátása legyen a szükséges kiadásokra.